Vért innának
Azt tudni lehetett, hogy hazánk a tízmillió futballszakértő országa. Vagy legyen ötmillió, de ebből a fele habozás nélkül elvállalná a szövetségi kapitányságot is. Mondjuk, sokkal rosszabb és eredménytelenebb velük sem lenne a sportág helyzete. Az áprilisi parlamenti választások után viszont az is kiderült, az ország a több millió jogász országa is, ezek között ügyvédek, ügyészek, bírók – esetenként vérbírók is – vannak, elég végighallgatni valamelyik betelefonálós műsort, aminek a témája a vagyonvisszaszerzés vagy az elmúlt tizenöt évben világviszonylatban is szokatlan és gyanús gazdagodás: a hallgató egészen különleges jogászi levezetésekkel ismerkedhet. Tipikusnak mondható, hogy a betelefonáló az elején igen kulturált és tárgyszerű hangon jelzi, ő ugyan nem jogász, és nem is szeretne ítélkezni senki fölött, de három perc sem telik bele, és arról beszél, mit kellene csinálni ezekkel.
Határokon kívül-belül
Markó Béláról
„Markó rendkívül reflektált költészetet művel” – írja Balázs Imre József szép tanulmányában, A hasonlat egyik oldalá-ban (Holmi, 2001. február). Ez is hagyomány a magyar, s közelebbről az erdélyi magyar irodalomban is: Markó Székely Jánosról meséli, aki kollégája volt a Látó-előd Igaz Szónál, hogy nyakkendős, zakós, mindenféle szokás-rabja ember volt, aki azonban váratlanul provokálta a közönséget, például Ars poetica című 1973-as, először előadásként elhangzott esszéjében, amikor kijelentette, hogy a költészet halott. Székelynél ugyanannak a reflektáltságnak a következménye a provokáció, mint amelyet Balázs Markónak tulajdonít.
„Iskolába járni annyira jó – lehetne”
Szilágyi Zsófiával beszélget D. Magyari Imre
Különleges könyvet írt Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, kritikus, szegedi intézetvezető egyetemi tanár, akit leginkább Az éretlen Kosztolányi (2017) és a Móricz Zsigmond (2013, 2023) című nagymonográfiáiról ismerhetünk. A szintén a Kalligram kiadta Iskolatáska (2026) azt vizsgálja, hogyan jelennek meg a XX–XXI. századi magas és populáris kultúrában a diákok, a tanárok és az iskolák, az utóbbi csoportba az egyetemet is beleértve. Szétágazó, kimeríthetetlen téma: a szerző az utolsó mondat szerint már a folytatáson gondolkodik.
