Amikor 2015-ben Az ébredő Erővel a Disney útjára indította a Star Wars folytatás-trilógiáját, a fősodorbeli moziélményt a nosztalgia és a biztonsági játék uralta. J.J. Abrams filmje ügyesen másolta le az Új remény struktúráját, de sokakban hagyott hiányérzetet: valóban csak a múlt állandó újrahasznosítására képes ez a messzi-messzi galaxis? A választ alig egy évvel később, 2016 decemberében kaptuk meg, amikor a mozikba került az első, számozatlan spin-off, a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet (Rogue One).

Mai szemmel nézve, egy évtized távlatából a Zsivány Egyes státusza csak erősödött. Míg a számozott folytatások (Az utolsó Jedik és a Skywalker kora) megosztották a rajongótábort és narratív zsákutcába jutottak, ez a film horgonyként funkcionál. Megmutatta, hogy a franchise képes felnőni a rajongóihoz, és képes egy zárt, kerek, tragikus, mégis felemelő történetet elmesélni. Nemcsak hogy kiállta az idő próbáját, de a belőle sarjadó Andor sorozat képében a streaming-éra legértékesebb Star Wars-tartalmának az alapjait is lefektette.

Karakterek a szürke zónában: Kémia és kontrasztok

A film legnagyobb bravúrja, hogy szakít a klasszikus Star Wars-filmek fekete-fehér morális felosztásával. Itt a Lázadók Szövetsége nem makulátlan hősök gyülekezete, hanem egy kétségbeesett, szövetségre szakadt underground mozgalom, amely a túlélésért cserébe hajlandó bemocskolni a kezét.

Jyn Erso és Cassian Andor: A kényszer szülte szövetség

A történet motorja Jyn Erso (Felicity Jones) és Cassian Andor (Diego Luna) kapcsolata. Jyn nem egy idealista szabadságharcos; ő egy traumatizált túlélő, akit apja elvesztése és Saw Gerrera radikális milíciája formált cinikussá. Felicity Jones játéka azért működik jól, mert nem próbál meg egyből szimpatikus akcióhőssé válni. Tekintetében ott van a bizalmatlanság, a fásultság, ami tökéletes kontrasztot alkot Cassian Andor hideg, funkcionális pragmatizmusával.

Cassian nem a klasszikus Han Solo-féle sármos zsivány. Ő a Lázadás bérgyilkosa és kéme, aki a film elején hidegvérrel lő hátba egy informátort, hogy mentse a missziót. Kettejük kémiája nem a romantikán alapul – amit a forgatókönyv szerencsére teljesen el is kerül –, hanem a fokozatosan felépülő kölcsönös tiszteleten.

Mindketten a Birodalom áldozatai, de míg Jyn elmenekült a valóság elől, Cassian feláldozta a lelkiismeretét a nagyobb jó érdekében. Az ő ütközéseik és végső egymásra találásuk a Scarif bolygón adja a film igazi érzelmi magját. 

Lázadók  komor hangulatban a Zsivány Egyes című film egyik jelenetében.

A mellékszereplők mint a galaxis mozaikjai

A Zsivány Egyes csapata egy klasszikus, "piszkos tizenkettő" típusú alakulat, ahol minden karakter egy-egy egyedi világnézetet képvisel. Chirrut Imwe (Donnie Yen), a vak harcos hozza vissza a spiritualitást a technokrata háborúba, míg társa, Baze Malbus (Jiang Wen) egy nehézfegyveres pragmatikus, aki már csak benne bízik. Bodhi Rook (Riz Ahmed), a bűntudat által vezérelt dezertőr birodalmi pilóta hús-vér esendőséget mutat, az átprogramozott K-2SO (Alan Tudyk) szarkasztikus humora pedig görcsös poénkodás nélkül lazítja a feszültséget.

Piszkos realizmus: A vizualitás és a zene diadala

Gareth Edwards rendezői kézjegye imádja a gigantikus léptékeket és a perspektivikus fényképezést. A Zsivány Egyes-ben ezt a látásmódot ültette át a Star Wars univerzumba, Greig Fraser operatőr zseniális asszisztálásával. A film vizuális nyelvezete szakít a Lucas-féle steril digitális esztétikával: kézből indított kamerák, anamorf lencsék és dokumentarista, szinte vietnami háborús vagy közel-keleti híradófelvételekre emlékeztető utcai harcok jellemzik a Jedha bolygón.

A Halálcsillag fenyegető sziluettje a Jedha város felett, érzékeltetve a monumentális méreteket.

< ELŐZŐ 1 / 3 KÖVETKEZŐ >

Hol a helye a sci-fi történelemben?

A Zsivány Egyes nemcsak mint Star Wars-film kiemelkedő, hanem mint katonai sci-fi is megállja a helyét. Ha kontextusba akarjuk helyezni az elmúlt évtizedek felnőttesebb, rétegzettebb tudományos-fantasztikus alkotásaival, érdemes megnézni, hol helyezkedik el a képzeletbeli rangsorban a legjobb modern, komoly tónusú sci-fi filmek között. 

Miért kötelező ma is?

A Zsivány Egyes legnagyobb erénye, hogy van tétje. A néző – ha ismeri az 1977-es alapfilmet – pontosan tudja, hogy a Halálcsillag terveit sikerül ellopni. A film mégis képes végig feszült maradni, mert a kérdést átkeretezi: nem az a lényeg, hogy mit érnek el, hanem az, hogy milyen áron.

A Scarif bolygón zajló harmadik felvonás a franchise történetének legjobb csatajelenete. Miközben az űrben gigantikus csillagrombolók ütköznek, a felszínen a karaktereink egyenként hullanak el a homokban. Nincs felmentés, nincs utolsó pillanatban érkező Deus Ex Machina. Jyn és Cassian utolsó ölelése a tengerparton, miközben a horizonton felrobban a bolygó, a modern mozi egyik legszebb, legtragikusabb képsora.

A film bebizonyította, hogy a Star Wars univerzum akkor a legerősebb, amikor elhagyja a gyerekszobát, és mer komoly, emberi drámákról mesélni. Hibái – mint a kissé darabos első harmad a sok bolygóközi ugrálással, vagy a digitális Tarkin merevsége – eltörpülnek a hangulati egység és a katartikus befejezés mellett. 

Az elegancia és a gyász szimfóniája: Miért maradt a Skyfall tizennégy év után is a modern James Bond csúcspontja? Amikor 2012-ben a mozikba került a film, a James Bond-franchise éppen az ötvenedik évfordulóját ünnepelte. Nem volt kis tét: a zseniális Casino Royale után a Quantum csendje komoly csalódást okozott mind a kritikusoknak, mind a rajongóknak. A sorozat válaszúthoz érkezett. Hogyan lehet megújítani egy olyan karaktert, aki lényegében a hidegháború terméke, egy olyan digitális világban, ahol a kémkedést már nem elegáns öltönyös urak végzik luxuskaszinókban, hanem névtelen hackerek sötét szobákban? Sam Mendes rendező érkezése a kormányrúdhoz kockázatos, de zseniális húzásnak bizonyult. Mendes egy mélyen karakterközpontú, vizuálisan lenyűgöző és tematikusan érett művet alkotott, amely Daniel Craig korszakának lezárulta után egyértelműen a XXI. század egyik legfontosabb és legidőtállóbb blockbusterévé nemesedett.

Karakterek és kémia: A múlt árnyékai és motívuma

A Skyfall igazi ereje nem a high-tech kütyükben vagy a világméretű összeesküvésekben rejlik, hanem a karakterek közötti pszichológiai hadviselésben. A film központi tengelyét nem is annyira Bond és a főgonosz párharca, mint inkább az M-hez (Judi Dench) fűződő, végletekig komplex kapcsolatuk adja.

A tékozló fiúk és a Rideg Anya

Judi Dench M-je ebben a filmben kapja meg a legnagyobb teret a teljes Bond-történelem során. Ő nem csupán egy főnök, aki kiadja a parancsokat; ő egy rideg, pragmatikus anyafigura, aki gondolkodás nélkül feláldozza a „gyermekeit” a nagyobb jó érdekében. Ezt látjuk a film sokkoló nyitójelenetében is, ahol parancsot ad Eve Moneypennynek a lövésre, ami majdnem Bond életébe kerül.

Ez a döntés teremti meg a film igazi konfliktusát. Daniel Craig Bondja és Javier Bardem Silvája valójában ugyanannak az éremnek a két oldala: mindketten M elhagyott, elárult „fiai”.

James Bond (Daniel Craig) a fizikailag és mentálisan is megtört, öregedő ügynök. Craig zseniálisan hozza a sebezhetőséget. Bond ebben a filmben nem egy sebezhetetlen szuperhős; remeg a keze a lőgyakorlaton, elbukik a fizikai teszteken, és láthatóan fásult. Mégis, az árulás ellenére is a lojalitást választja, mert számára M és az MI6 jelenti az egyetlen családot.

Raoul Silva (Javier Bardem) a sorozat egyik legemlékezetesebb antagonistája. Bardem alakítása teátrális, hátborzongató és furcsán karizmatikus. Silva nem a világot akarja elpusztítani; az ő motivációja tisztán személyes bosszú M ellen, amiért az évekkel korábban feladta őt a kínai kormánynak.

Bond és Silva első közös jelenete – a híres székhez kötözött vallatási képsor – a filmtörténet egyik legfeszültebb pillanata. Megjelenik benne egy finom homoerotikus feszültség, ami teljesen szokatlan volt a korábbi, hyper-maszkulin Bond-filmekben. Mendes és a színészek mertek kockáztatni, and a hagyományos macska-egér játékot átültették egy mély, pszichológiai síkra.

Daniel Craig mint James Bond a Skyfall feszült jelenetében.

Q és Moneypenny

A film remekül frissíti fel a klasszikus mellékszereplőket is. Ben Whishaw mint az új, hipszter, zseniális hacker Q tökéletes ellentéte Craig nyers, fizikai Bondjának. Párbeszédük a Nemzeti Galériában, a kopott hadihajót ábrázoló festmény előtt, sűrítve tartalmazza a film egész lényegét: a régi világ és az új technológia összecsapását. Naomie Harris mint Eve (később Moneypenny) szintén modern, talpraesett partnere Bondnak, még ha végül a terepmunkát irodai székre is cseréli.

Technikai megvalósítás: Amikor az akciófilm magas művészetté válik

A Skyfall vizuális értelemben talán a leggyönyörűbb akciófilm, ami valaha készült. Ez elsősorban Roger Deakins operatőr érdeme, akit munkájáért Oscar-díjra is jelöltek (és akinek a mai napig ez az egyik legkiemelkedőbb teljesítménye).

Roger Deakins festményei a vásznon

Deakins szakított a modern akciófilmekre jellemző rángatózó kameramozgásokkal és a kaotikus vágással. Minden egyes beállítás patikamérlegen kiszámított, a fények és árnyékok játéka pedig lenyűgöző dramaturgiai erővel bír. Három helyszínt érdemes különösen kiemelni:

Sanghaji felhőkarcolóban játszódó bérgyilkos-jelenet, ahol a karakterek sziluettként jelennek meg a hatalmas, neonfényes LED-reklámok előtt. Ez a minimalistának ható, mégis futurisztikus látványvilág tiszta vizuális költészet.

Makaó a kaszinó jelenete a lebegő lámpásokkal és a sárkányos motívumokkal a klasszikus, egzotikus Bond-hangulatot idézi, de modern, fojtogató eleganciával.

Skócia a film utolsó harmada a skót felföldön, a ködös, komor tájban játszódik. Az otthon, a Skyfall birtok monokróm, földszínű tónusai a múltba való visszatérést és az elkerülhetetlen végső leszámolást szimbolizálják.

James Bond  és M, Roger Deakins fényképezésében.

Kulisszatitkok a Skyfall forgatásáról

Egy ekkora volumenű produkció mögött mindig rengeteg érdekesség rejtőzik. Íme három valódi kulisszatitok, amely még közelebb hozza a film készítését:

A kesztyű-katasztrófa, ami milliókba került Daniel Craig a forgatás alatt vásárolt egy elegáns bőrkesztyűt, és meggyőzte Sam Mendest, hogy Bond viselhesse azt a makaói kaszinójelenetben. Mendes beleegyezett. Azonban a vágóasztalnál, hónapokkal később vették észre a hatalmas logikai hibát: Bond a jelenetben egy olyan pisztolyt használ, ami ujjlenyomat-olvasóval működik (csak az ő keze aktiválhatja). Kesztyűben a fegyver meg sem szólalt volna. Mivel a pótforgatás túl drága lett volna, a VFX-csapatnak digitálisan, kockáról kockára kellett lefestenie Craig kezéről a kesztyűt, ami vagyonokba került a stúdiónak.

An Aston Martin DB5 sorsa a film végén látható, ahogy Silva emberei nehézgéppuskákkal szétlövik Bond ikonikus, 1964-es Aston Martin DB5-ösét. A rajongók megnyugodhatnak: az igazi, méregdrága veteránautót természetesen nem bántották. A stúdió egy speciális 3D-nyomtató céggel készíttetett elharmadolt méretű, tűpontos modelleket az autóból, és a robbantásokhoz, valamint a lövöldözésekhez ezeket a replikákat használták fel.

Daniel Craig és a kaszkadőrmutatványok a film nyitójelenetében, amikor Bond egy száguldó vonat tetején harcol, egy valódi markológéppel tépi szét az egyik vagont. Bár sok zöldhátteres technika van a filmben, ezt a jelenetet Craig nagyrészt maga hajtotta végre Törökországban, egy valódi, óránként 50 kilométeres sebességgel haladó vonaton, mindössze egy vékony biztonsági kábellel rögzítve.

Hogyan öregedett a film? (Modern kontextus)

Ma, amikor a mozikban a Marvel-féle futószalagon gyártott, CGI-túlsúlyos blockbusterek és a nosztalgiára épülő franchise-ok dominálnak, a Skyfall még inkább felértékelődik. Ez a film volt az utolsó olyan James Bond-epizód, amely képes volt egyensúlyt tartani a klasszikus tradíciók tisztelete és a bátor modernizáció között.

Sam Mendes jelenleg a filmvilág egyik legelismertejj rendezője (azóta az 1917-tel bizonyította zsenialitását), Daniel Craig pedig végleg letette a szmokingot. Visszatekintve látszik, hogy a stúdió a Skyfall sikere után (ez volt az első és egyetlen Bond-film, amely átlépte az 1 milliárd dolláros bevételt) megpróbálta ezt a formulát lemásolni, de a Spectre esetében túlzásba vitték a személyes drámát és a múltba révedést. A Skyfall azért működik, mert egyszeri és megismételhetetlen csillagállás volt: a megfelelő stáb, a megfelelő hangvétellel, a tökéletes pillanatban talált egymásra.