William Edward Parry
| William Edward Parry | |
 | |
| Született | 1790. december 19.[1][2][3][4][5] Bath[6] |
| Elhunyt | Bad Ems[7] |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Sarah Rigby Caleb Hillier Parry |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | King Edward's School |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Greenwich |
 A Wikimédia Commons tartalmaz William Edward Parry témájú médiaállományokat. | |
William Edward Parry, 1826-tól sir William Edward Parry (Bath, 1790. december 19.[11] – Bad Ems, 1855. július 8.) angol sarkutazó, felfedező. Ifjú korában az Északi-tengeren szerzett hajózási gyakorlatot a bálnavadász hajók ellenőreként.
1818-ban részt vett John Ross az Északnyugati átjáró feltárására indított expedíciójában.[12] A Baffin-öböl északi végén behatoltak a Smith-szorosba, majd az öböl nyugati partvidékén a Jones-szorosba (egyikben sem járt ember, amióta William Baffin elnevezte őket), de mindkettőt jég töltötte ki, és zsákutcának bizonyultak.
A következő évben már ő vezetett expedíciót az északi sarkvidékre. Kihasználta az abban az évben rendkívül kedvező időjárást, és két hajójával (Hecla, Griper) behatolt a Lancaster-szorosba, és abban nyugat felé hajózva egészen a nyugati hosszúság 114°-ig jutott. Eközben útvonalától északra, az északi szélesség 75° táján egy új szigetcsoportot vett észre, amit később róla neveztek el. Felkutatta a Barrow-szorost és a Melville-szorost, és ezután mintegy 10 hónapot a Melville-sziget egyik öblében telelt. Úti beszámolójában leírt egy, a sziget déli partvidékén emelkedő, jellegzetes alakú sziklát, ami fontos tájékozódó ponttá vált harminc évvel később, amikor Robert MacClure nyugat felől érkezett erre a helyre, és Parry leírása alapján felismerte a partszakaszt, végre bizonyítva ezzel az Északnyugati átjáró létezését.
Következő két útja (1821–1822, 1825) gyakorlatilag sikertelennek tekinthető. Második útján a Hudson-öböl és a Baffin-sziget között, a harmadikon a Baffin-szigettől nyugatra kereste az átjárót — eredménytelenül.
Végül (1827-ben) szántalpas csónakokon akarta elérni az Északi-sarkot. El is jutott az északi szélesség 82° 45'-ig, ahol kiderült, hogy a jég gyorsabban mozog dél felé, mint amilyen gyorsan ő északnak haladni képes, ezért visszafordult. Ez az eredménye sokáig (1895-ig, Fridtjof Nansen első Fram-expedíciójáig) „északi rekord” maradt.
Útleírása Four voyages to the North Pole címmel jelent meg Londonban, 1833-ban, 5 kötetben.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 Darryl Roger Lundy. "The Peerage" (angol nyelven).
- ↑ "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.
- 1 2 3 William Richard O'Byrne (1849). "PARRY, Kt, LL.D., F.R.S., L. & E.". A Naval Biographical Dictionary (angol nyelven). London: John Murray.
- ↑ p47116.htm#i471155
- 1 2 "Kindred Britain".
- 1 2 p47116.htm#i471155, 2020. augusztus 7.
- ↑ "Directory of Federal Heritage Designations".
- ↑ Téves dátum: 1790. december 9. Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 555. o. ISBN 963-9257-11-7
- ↑ Földrajzi felfedezők
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 555. o. ISBN 963-9257-11-7
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Tari Endre: Földrajzi felfedezők. Unió Kiadó, Diákkönyvműhely, 1983. ISBN 963 8304 456
