Yves Congar
| Yves Congar | |
| Született | 1904. április 13.[1][2] Sedan |
| Elhunyt | 1995. június 22. (91 évesen)[3][4][5][6][7] Párizs |
| Álneve | R. Obert |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Institut Catholique de Paris |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Yves Congar témájú médiaállományokat. | |
Yves Congar, teljes nevén Yves-Marie-Joseph Congar (Sedan, 1904. április 13. – Párizs, 1995. június 22.) római katolikus pap, 1994-től bíboros, a 20. század egyik legismertebb katolikus teológusa.[8] A nouvelle théologie egyik úttörőjének tekintik.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1921 és 1924 között a Párizsi Katolikus Egyetemen folytatta tanulmányait. A kötelező katonai szolgálat után egy évvel, 1925-ben csatlakozott a francia Domonkos-rendhez és papnak szentelték fel.[8]
1931-től 1954-ig, a II. világháború éveit kivéve, (amikor német hadifogságban volt), a Domonkos-rend Párizs melletti főiskoláján filozófiát és teológiát tanított, majd hitszónokként Strasbourgban működött. 1960-tól a Párizsi Katolikus Egyetem tanára volt.[9]
XXIII. János pápa meghívta a második vatikáni zsinat előkészítő teológiai bizottságába és a zsinat folyamán Congar jelentős hozzájárulást nyújtott számos dokumentumhoz.[8]
1994 őszén II. János Pál pápa bíborossá kreálta.
Munkássága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tevékenységét a neotomizmus konzervativizmusának eredeti szellemében, de a modern filozófiák kérdésfeltevéseire is figyelemmel történő meghaladása jellemezte. Teológiai munkásságával az egyház megújulását (→ nouvelle théologie) és a keresztények egységét (→ ökumenikus mozgalom) akarta előmozdítani.[9] E tevékenysége miatt XII. Piusz pápa és elöljárósága elmarasztalta, később azonban XXIII. János pápa rehabilitálta.[9]
Magyarul megjelent művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hűség és haladás. Gyűjtemény; többekkel, ford. Bozsóky Gerő, Horváth Mária, Virágh József; Opus Mystici Corporis, Bécs, 1977 (A dialógus jegyében)
- Szeretem az egyházat; ford. Farkas Mária; Vigilia, Bp., 1994 (XX. századi keresztény gondolkodók)
- Az Egyház élő hagyománya. Tanulmány a hagyomány teológiai fogalmáról; ford. Száraz Katalin; L'Harmattan–Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Bp., 2015 (Sensus fidei fidelium)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ biography/Yves-Congar, Encyclopædia Britannica, angol, 2022. augusztus 1.
- ↑ 2022. augusztus 1., Great Norwegian Encyclopedia, Per Bjørn Halvorsen, bokmål norvég, 2019. október 22., Yves_Congar
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven).
- ↑ "Gran Enciclopèdia Catalana". Nagy Katalán Enciklopédia (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia.
- 1 2 3 ENCYCLOPÆDIA BRITANNICA: Yves-Congar
- 1 2 3 Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
