Élie Decazes
| Élie Decazes | |
 | |
| Született | 1780. szeptember 28.[1][2][3][4][5] Saint-Martin-de-Laye |
| Elhunyt | 1860. október 24. (80 évesen)[2][3][5][6][7] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Gyermekei | Louis, duc de Decazes |
| Szülei | Catherine Trigant de Beaumont Michel Decazes |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | csont törés |
| Sírhelye | Bonzac |
 | |
| Élie Decazes aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Élie Decazes témájú médiaállományokat. | |
Élie Louis Decazes [ejtsd: dökáz] (Saint-Martin-de-Laye, 1780. szeptember 28. – Párizs, 1860. október 24.) herceg, francia államférfi, Franciaország miniszterelnöke.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jogi tanulmányai elvégzése után ügyvéd, majd bíró lett a szajnai törvényszéknél, 1806-ban pedig Lajos holland király meghívására Hágában vállalt állást. Hollandia érdekeinek védelmezése miatt ő is elvesztette Napóleon kegyét és csak 1811-ben nevezték ki a francia legfőbb birodalmi törvényszék bírójává. Az első párizsi béke után a Bourbonokhoz csatlakozott és nem lett hűtlen hozzájuk a száz nap alatt sem. Jutalmát meg is kapta; XVIII. Lajos, második visszatérése után rendőrminiszterré, államtanácsossá nevezte ki és grófi címet adományozott neki.
Általában XVIII. Lajos Decazes-t szellemes társalgása és szeretetreméltósága miatt rendkívül megkedvelte és Decazes a király kegyét arra használta fel, hogy az ultrarojalisták túlzásait korlátok közé szorítsa. Feloszlatta a chambre introuvable-t, megszüntette a kivételes törvényeket és lejjebb szállította a választási cenzust. 1818-ban mint miniszterelnök új, mérsékelt szabadelvű minisztériumot alakított, melyben ő maga a belügyek vezetését vette át. A szenátus ellenállását a szabadelvű eszmékkel szemben 1819-ben 60 új pair kinevezésével megtörte, de Berry hercegnek 1820. február 13-án történt meggyilkoltatását az ultrarojalisták felhasználták megbuktatására. Vádat emeltek ellene, hogy forradalmi politikája által idézte elő a gyilkosságot, úgyhogy XVIII. Lajos kényszerítve érezte magát, hogy kedvelt miniszterét február 17-én elbocsássa.
A király egyébiránt herceggé és londoni nagykövetté nevezte ki Decazes-t, de ezen állásáról már 1821-ben visszahívták. A júliusi forradalom után elismerte Lajos Fülöpöt francia királynak és tagja maradt a pair-kamarának. Az 1848-as felkelés után azonban teljesen visszavonult a politikától és Decazeville kastélyban töltötte utolsó éveit.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Sycomore" (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ [LH//682/2 "Léonore database"] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. Hozzáférés: 2017. október 9.
{{cite web}}: Check|url=value (súgó) - 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "GeneaStar".
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
