| dbo:abstract
|
- A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. A magyar nyelvű tankönyvek és ismeretterjesztő művek általában a következő felosztásban tárgyalják:
* Világtörténelem vagy egyetemes történelem
* Magyar történelem Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint, hogy mely tudományok foglalkoznak vele:
* A világegyetem története (csillagászat)
* Földtörténet (földtudomány)
* Az élővilág története (biológia)
* Az emberiség története (történettudomány)
* Mi végre kell nekünk a történelem? (filozófia) (hu)
- A történetiség az ember sajátossága, olyan alaptulajdonság, amely mind az egyes személyek, mind pedig az emberiség szempontjából folyamatosan jelenlévő elem. Erich Frank megfogalmazását idézve: "A helyzet, amelyben az egyén találja magát, annak eredménye, amit ő és előtte mások átéltek, tettek és gondoltak, visszavonhatatlan döntéseké tehát. Egyedül a múltnak tudható be, hogy az ember gondolkozni, cselekedni és létezni tud (ha számot vet ezzel a múlttal). Ebben áll létezésének történetisége."[2] Az ember azonban bír a változtatás képességével, így történelme változó, önmeghatározásra, szabadságra törekvése magyarázza a szakadatlan innovációs folyamatot.[3] Schopenhauer szerint az emberi nem számára azt jelenti a történelem, amit az ész az egyénnek. "Az ember ugyanis - eltérően az állattól - az észnek köszönhetően nem korlátozódik a szűk, szemléleti jelenre, hanem megismeri a hasonlíthatatlanul messzebbre ágazó múltat is, mellyel össze van kapcsolva és melyből származik; de csak ennek révén szerez tulajdonképpeni ismeretet magáról a jelenről, s még a jövőt illetően is következtetéseket vonhat le."[4] Mi tehát a történelem? A válasz első pillanatban könnyűnek látszik: a történelem a múlttal foglalkozó diszciplína, a múlt ismerete, amely a múlt valóságán alapul. A jelent, annak történéseit existencia in acto, az azt megelőző minden időt pedig existencia historicá-nak nevezhetünk.[5] Ez a meghatározás azonban számos árnyalattal bővül és pontosítást nyer, ha áttekintjük a kérdés ugyancsak bőséges irodalmát, azt, hogy miként is gondolkodtak a történelem jelentéséről, értelméről az elmúlt évszázadokban történészek és filozófusok. Carr azt írja, hogy amikor azt a kérdést firtatjuk, hogy "Mi a történelem?", akkor "válaszunk akarva-akaratlanul saját, időben elfoglalt helyzetünket tükrözi vissza, és részben arra a még átfogóbb kérdésre felel, hogyan tekintünk a társadalomra, amelyben élünk."[6] A történelem egyszerre valóság és diszciplína, nem pusztán a múlt ismeretét jelenti, hanem múlt és jelen kapcsolatainak feltárását is. A történelem a halott emberek élő műve. Collingwoodnak, a neves angol gondolkodónak - akinek a történetfilozófia területén tett erőfeszítései még töredékességükben is jelentősek - A történelem eszméje címmel kiadott írásaiból[7] az az álláspontja szűrhető le, hogy a történész kutatómunkája és az általa vizsgált múltbéli események sorozata együttesen nevezhető történelemnek. Ez a jelentésbeli kettősség - melynek elemei szoros kölcsönhatásban állnak - a történelem jellemzője. Nietzsche szerint az élő ember három tekintetben igényli a történelmet: "igényli, mint tevékeny és törekvő lény, mint megőrző és tisztelő lény, s mint szenvedő és szabadulásra szoruló lény. A viszonyulás e hármasságának a történelem tanulmányozási módjának hármassága felel meg: ha tetszik monumentális, antikvárius és kritikai történetírást különböztetünk meg."[8] Múlt, jelen és jövő tehát szoros kapcsolatban áll, amit Dilthey így fogalmazott meg a múlt században: "A múlt melódiája kelti a jelen hangjait", Croce pedig azt írta, hogy "a holt történelem újjáéled, és az elmúlt történelem fokról fokra újra jelenné lesz, amint az élet fejlődése úgy kívánja."[9] Croce abból indult ki, hogy "a szellem maga történelem, s minden ízében történelemalkotó és egyszersmind eredménye az egész korábbi történelemnek."[10] A croce-i iskola szerint 1.
* a történelem egyrészt a történész történelme, aki rekonstruálja a múltat (szubjektivista aspektus); 2.
* a történelem az örök jelen megismerése (idealista aspektus); 3.
* a szellem, az én története; 4.
* végül pedig a történelem filozófia. (A filozófia abban az értelemben azonos a történelemmel, hogy nem más, mint a történelem metodológiája illetve a történetírás metodológiai mozzanata.)[11]Jaspers a történelemmel kapcsolatosan az átalakulásra helyezte a hangsúlyt; szerinte "a történelem az emberiség legszélesebb horizontját tárja elénk, melyre életünk épül; mértéket ad, melyhez jelenünket hozzámérhetjük, megszabadít saját korunk tudat alatti kötelékeitől, megtanít bennünket arra, hogy az embert legjobb képességei és soha el nem múló alkotásai tüzében lássuk."[12] A történelem lényegének, jelentéstartalmának megközelítéshez szemantikai úton is eljuthatunk. A görög "hisztorie" szó valaha azt jelentette, hogy valaki lezajlott, már befejeződött történéseket ad elő. Ez magának a történetmondónak (történetírónak) a cselekedete volt: ő tárta fel és mondta el az eseményeket. A szó eredeti jelentése annyit tett: kiváncsiskodni, kutatni, vizsgálódni, később viszont magát a vizsgálat tárgyát is kezdték ezzel jelölni: "ami megtörtént", "az elmondott (dolog)" értelemben. Ez már a történelem objektív aspektusát jelentette, amelyet latinul úgy neveztek, hogy res gestae. A latin nyelvben emellett az alábbi kifejezéseket használták még: annales (krónika, az év során megtörtént dolgok elmondása); historia (a történelmi megismerés maga, a történelem művészete). Ez az ontológiai és gnosszeológiai kettősség más európai nyelvekben is megjelent. A német Geschichte (történelmi valóság, történelmi cselekedetek) és Historie (leírás, narráció, krónika); az angol Story (történeti valóság) és History (maga a történettudomány); az olasz Istoria (történeti valóság) és Storia/Storiografia (történettudomány) jó példa erre, illetve a spanyolok és franciák kis és nagy kezdőbetűvel jelölt különbségtétele: historia/histoire (történeti valóság) és Historia/Histoire (a tudomány). (hu)
- <api batchcomplete="">A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. A magyar nyelvű tankönyvek és ismeretterjesztő művek általn a következő felosztásban tárgyalják:Világtörténelem vagy egyetemes történelemMagyar történelemA történelem a múlt szisztematikus tanulmányozása. Tudományos tudományágként elemzi és értelmezi a bizonyítékokat, hogy narratívákat(különböző nézőpontú elbeszéléseket) alkosson a megtörténtekről, és megmagyarázza, miért történt, elsősorban az emberi múltra összpontosítva. Egyes teoretikusok a történelmet a társadalomtudományok közé sorolják, míg mások a humán tudományok("művészetek") részének tekintik, vagy hibrid tudományágnak tekintik. Hasonló viták övezik a történelem célját – például azt, hogy a fő célja elméleti-e, az igazság feltárása, vagy gyakorlati, hogy levonja a tanulságokat a múltból. Általánosabb értelemben a történelem kifejezés nem egy tudományos területre vonatkozik, hanem magára a múltra, a múlt időire vagy a múltról szóló egyedi szövegekre.A történelmi kutatások elsᔝleges(pl. szemtanúk által elmesélt) és másodlagos(a hallott történeteket leíró) forrásokra támaszkodnak a múltbeli események rekonstruálásához és az értelmezések megerősítéséhez. A forráskritika ezen források értékelésére szolgál, felmérve azok hitelességét, tartalmát és megbízhatóságát. A történészek t egyéni forrás szempontjait integrálják, hogy koherens narratívát alakítsanak ki. A különböző irányzatok, mint például a pozitivizmus, az Annales-iskola, a marxizmus és a posztmodern, eltérő m༽szertani megközelítéssel rendelkeznek.A történelem egy széles tudományág, amely számos ágat felölel. Egyesek meghatározott időszakokra, például az ókori történelemre, míg mások bizonyos földrajzi régiókra, például Afrika történelmére összpontosítanak. A tematikus kategóriák közé tartozik a politikatörténet, a társadalomtörténet és a gazdaságtörténet. A konkrét kutatási m༽szerekhez és forrásokhoz kapcsol༽ó ágak közé tartozik a kvantitatív történelem, az összehasonlító történelem és a szli(elbeszélt pl. interjúkban) történelem(oral history).A történelem az ókorban jelent meg, hogy a mítoszokkal átitatott narratívákat, a korai hagyományokat, amelyek Görögországból, Kínปól, majd kés az iszlám világból származnak. A történetírás az idők során fejlᔝött, és egyre professzionálisabbá vált, különösen a 19. században, amikor szigorú m༽szertan és különféle tudományos intézmények jöttek létre. A történelem számos területhez kapcsol༽ik, beleértve a történetírást, a filoz༿iát, az oktatást és a politikát. Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint, hogy mely tudományok foglalkoznak vele:A világegyetem története (csillagászat)Földtörténet (földtudomány)Az élővilág története (biológia)Az emberiség története (történettudomány)Mi végre kell nekünk a történelem? (filoz༿ia) (hu)
- <api batchcomplete="">A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. A magyar nyelvű tankönyvek és ismeretterjesztő művek általában a következő felosztásban tárgyalják:Világtörténelem vagy egyetemes történelemMagyar történelemA történelem a múlt szisztematikus tanulmányozása. Tudományos tudományágként elemzi és értelmezi a bizonyítékokat, hogy narratívákat(különböző nézőpontú elbeszéléseket) alkosson a megtörténtekről, és megmagyarázza, miért történt, elsősorban az emberi múltra összpontosítva. Egyes teoretikusok a történelmet a társadalomtudományok közé sorolják, míg mások a humán tudományok("művészetek") részének tekintik, vagy hibrid tudományágnak tekintik. Hasonló viták övezik a történelem célját – például azt, hogy a fő célja elméleti-e, az igazság feltárása, vagy gyakorlati, hogy levonja a tanulságokat a múltból. Általánosabb értelemben a történelem kifejezés nem egy tudományos területre vonatkozik, hanem magára a múltra, a múlt időire vagy a múltról szóló egyedi szövegekre.A történelmi kutatások elsődleges(pl. szemtanúk által elmesélt) és másodlagos(a hallott történeteket leíró) forrásokra támaszkodnak a múltbeli események rekonstruálásához és az értelmezések megerősítéséhez. A forráskritika ezen források értékelésére szolgál, felmérve azok hitelességét, tartalmát és megbízhatóságát. A történészek több egyéni forrás szempontjait integrálják, hogy koherens narratívát alakítsanak ki. A különböző irányzatok, mint például a pozitivizmus, az Annales-iskola, a marxizmus és a posztmodern, eltérő módszertani megközelítéssel rendelkeznek.A történelem egy széles tudományág, amely számos ágat felölel. Egyesek meghatározott időszakokra, például az ókori történelemre, míg mások bizonyos földrajzi régiókra, például Afrika történelmére összpontosítanak. A tematikus kategóriák közé tartozik a politikatörténet, a társadalomtörténet és a gazdaságtörténet. A konkrét kutatási módszerekhez és forrásokhoz kapcsolódó ágak közé tartozik a kvantitatív történelem, az összehasonlító történelem és a szóbeli(elbeszélt pl. interjúkban) történelem(oral history).A történelem az ókorban jelent meg, hogy a mítoszokkal átitatott narratívákat, a korai hagyományokat, amelyek Görögországból, Kínából, majd később az iszlám világból származnak. A történetírás az idők során fejlődött, és egyre professzionálisabbá vált, különösen a 19. században, amikor szigorú módszertan és különféle tudományos intézmények jöttek létre. A történelem számos területhez kapcsolódik, beleértve a történetírást, a filozófiát, az oktatást és a politikát. Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint, hogy mely tudományok foglalkoznak vele:A világegyetem története (csillagászat)Földtörténet (földtudomány)Az élővilág története (biológia)Az emberiség története (történettudomány)Mi végre kell nekünk a történelem? (filozófia) (hu)
- A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. A magyar nyelvű tankönyvek és ismeretterjesztő művek általában a következő felosztásban tárgyalják:
* Világtörténelem vagy egyetemes történelem
* Magyar történelem Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint, hogy mely tudományok foglalkoznak vele:
* A világegyetem története (csillagászat)
* Földtörténet (földtudomány)
* Az élővilág története (biológia)
* Az emberiség története (történettudomány)
* Mi végre kell nekünk a történelem? (filozófia) (hu)
- A történetiség az ember sajátossága, olyan alaptulajdonság, amely mind az egyes személyek, mind pedig az emberiség szempontjából folyamatosan jelenlévő elem. Erich Frank megfogalmazását idézve: "A helyzet, amelyben az egyén találja magát, annak eredménye, amit ő és előtte mások átéltek, tettek és gondoltak, visszavonhatatlan döntéseké tehát. Egyedül a múltnak tudható be, hogy az ember gondolkozni, cselekedni és létezni tud (ha számot vet ezzel a múlttal). Ebben áll létezésének történetisége."[2] Az ember azonban bír a változtatás képességével, így történelme változó, önmeghatározásra, szabadságra törekvése magyarázza a szakadatlan innovációs folyamatot.[3] Schopenhauer szerint az emberi nem számára azt jelenti a történelem, amit az ész az egyénnek. "Az ember ugyanis - eltérően az állattól - az észnek köszönhetően nem korlátozódik a szűk, szemléleti jelenre, hanem megismeri a hasonlíthatatlanul messzebbre ágazó múltat is, mellyel össze van kapcsolva és melyből származik; de csak ennek révén szerez tulajdonképpeni ismeretet magáról a jelenről, s még a jövőt illetően is következtetéseket vonhat le."[4] Mi tehát a történelem? A válasz első pillanatban könnyűnek látszik: a történelem a múlttal foglalkozó diszciplína, a múlt ismerete, amely a múlt valóságán alapul. A jelent, annak történéseit existencia in acto, az azt megelőző minden időt pedig existencia historicá-nak nevezhetünk.[5] Ez a meghatározás azonban számos árnyalattal bővül és pontosítást nyer, ha áttekintjük a kérdés ugyancsak bőséges irodalmát, azt, hogy miként is gondolkodtak a történelem jelentéséről, értelméről az elmúlt évszázadokban történészek és filozófusok. Carr azt írja, hogy amikor azt a kérdést firtatjuk, hogy "Mi a történelem?", akkor "válaszunk akarva-akaratlanul saját, időben elfoglalt helyzetünket tükrözi vissza, és részben arra a még átfogóbb kérdésre felel, hogyan tekintünk a társadalomra, amelyben élünk."[6] A történelem egyszerre valóság és diszciplína, nem pusztán a múlt ismeretét jelenti, hanem múlt és jelen kapcsolatainak feltárását is. A történelem a halott emberek élő műve. Collingwoodnak, a neves angol gondolkodónak - akinek a történetfilozófia területén tett erőfeszítései még töredékességükben is jelentősek - A történelem eszméje címmel kiadott írásaiból[7] az az álláspontja szűrhető le, hogy a történész kutatómunkája és az általa vizsgált múltbéli események sorozata együttesen nevezhető történelemnek. Ez a jelentésbeli kettősség - melynek elemei szoros kölcsönhatásban állnak - a történelem jellemzője. Nietzsche szerint az élő ember három tekintetben igényli a történelmet: "igényli, mint tevékeny és törekvő lény, mint megőrző és tisztelő lény, s mint szenvedő és szabadulásra szoruló lény. A viszonyulás e hármasságának a történelem tanulmányozási módjának hármassága felel meg: ha tetszik monumentális, antikvárius és kritikai történetírást különböztetünk meg."[8] Múlt, jelen és jövő tehát szoros kapcsolatban áll, amit Dilthey így fogalmazott meg a múlt században: "A múlt melódiája kelti a jelen hangjait", Croce pedig azt írta, hogy "a holt történelem újjáéled, és az elmúlt történelem fokról fokra újra jelenné lesz, amint az élet fejlődése úgy kívánja."[9] Croce abból indult ki, hogy "a szellem maga történelem, s minden ízében történelemalkotó és egyszersmind eredménye az egész korábbi történelemnek."[10] A croce-i iskola szerint 1.
* a történelem egyrészt a történész történelme, aki rekonstruálja a múltat (szubjektivista aspektus); 2.
* a történelem az örök jelen megismerése (idealista aspektus); 3.
* a szellem, az én története; 4.
* végül pedig a történelem filozófia. (A filozófia abban az értelemben azonos a történelemmel, hogy nem más, mint a történelem metodológiája illetve a történetírás metodológiai mozzanata.)[11]Jaspers a történelemmel kapcsolatosan az átalakulásra helyezte a hangsúlyt; szerinte "a történelem az emberiség legszélesebb horizontját tárja elénk, melyre életünk épül; mértéket ad, melyhez jelenünket hozzámérhetjük, megszabadít saját korunk tudat alatti kötelékeitől, megtanít bennünket arra, hogy az embert legjobb képességei és soha el nem múló alkotásai tüzében lássuk."[12] A történelem lényegének, jelentéstartalmának megközelítéshez szemantikai úton is eljuthatunk. A görög "hisztorie" szó valaha azt jelentette, hogy valaki lezajlott, már befejeződött történéseket ad elő. Ez magának a történetmondónak (történetírónak) a cselekedete volt: ő tárta fel és mondta el az eseményeket. A szó eredeti jelentése annyit tett: kiváncsiskodni, kutatni, vizsgálódni, később viszont magát a vizsgálat tárgyát is kezdték ezzel jelölni: "ami megtörtént", "az elmondott (dolog)" értelemben. Ez már a történelem objektív aspektusát jelentette, amelyet latinul úgy neveztek, hogy res gestae. A latin nyelvben emellett az alábbi kifejezéseket használták még: annales (krónika, az év során megtörtént dolgok elmondása); historia (a történelmi megismerés maga, a történelem művészete). Ez az ontológiai és gnosszeológiai kettősség más európai nyelvekben is megjelent. A német Geschichte (történelmi valóság, történelmi cselekedetek) és Historie (leírás, narráció, krónika); az angol Story (történeti valóság) és History (maga a történettudomány); az olasz Istoria (történeti valóság) és Storia/Storiografia (történettudomány) jó példa erre, illetve a spanyolok és franciák kis és nagy kezdőbetűvel jelölt különbségtétele: historia/histoire (történeti valóság) és Historia/Histoire (a tudomány). (hu)
- <api batchcomplete="">A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. A magyar nyelvű tankönyvek és ismeretterjesztő művek általn a következő felosztásban tárgyalják:Világtörténelem vagy egyetemes történelemMagyar történelemA történelem a múlt szisztematikus tanulmányozása. Tudományos tudományágként elemzi és értelmezi a bizonyítékokat, hogy narratívákat(különböző nézőpontú elbeszéléseket) alkosson a megtörténtekről, és megmagyarázza, miért történt, elsősorban az emberi múltra összpontosítva. Egyes teoretikusok a történelmet a társadalomtudományok közé sorolják, míg mások a humán tudományok("művészetek") részének tekintik, vagy hibrid tudományágnak tekintik. Hasonló viták övezik a történelem célját – például azt, hogy a fő célja elméleti-e, az igazság feltárása, vagy gyakorlati, hogy levonja a tanulságokat a múltból. Általánosabb értelemben a történelem kifejezés nem egy tudományos területre vonatkozik, hanem magára a múltra, a múlt időire vagy a múltról szóló egyedi szövegekre.A történelmi kutatások elsᔝleges(pl. szemtanúk által elmesélt) és másodlagos(a hallott történeteket leíró) forrásokra támaszkodnak a múltbeli események rekonstruálásához és az értelmezések megerősítéséhez. A forráskritika ezen források értékelésére szolgál, felmérve azok hitelességét, tartalmát és megbízhatóságát. A történészek t egyéni forrás szempontjait integrálják, hogy koherens narratívát alakítsanak ki. A különböző irányzatok, mint például a pozitivizmus, az Annales-iskola, a marxizmus és a posztmodern, eltérő m༽szertani megközelítéssel rendelkeznek.A történelem egy széles tudományág, amely számos ágat felölel. Egyesek meghatározott időszakokra, például az ókori történelemre, míg mások bizonyos földrajzi régiókra, például Afrika történelmére összpontosítanak. A tematikus kategóriák közé tartozik a politikatörténet, a társadalomtörténet és a gazdaságtörténet. A konkrét kutatási m༽szerekhez és forrásokhoz kapcsol༽ó ágak közé tartozik a kvantitatív történelem, az összehasonlító történelem és a szli(elbeszélt pl. interjúkban) történelem(oral history).A történelem az ókorban jelent meg, hogy a mítoszokkal átitatott narratívákat, a korai hagyományokat, amelyek Görögországból, Kínปól, majd kés az iszlám világból származnak. A történetírás az idők során fejlᔝött, és egyre professzionálisabbá vált, különösen a 19. században, amikor szigorú m༽szertan és különféle tudományos intézmények jöttek létre. A történelem számos területhez kapcsol༽ik, beleértve a történetírást, a filoz༿iát, az oktatást és a politikát. Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint, hogy mely tudományok foglalkoznak vele:A világegyetem története (csillagászat)Földtörténet (földtudomány)Az élővilág története (biológia)Az emberiség története (történettudomány)Mi végre kell nekünk a történelem? (filoz༿ia) (hu)
- <api batchcomplete="">A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. A magyar nyelvű tankönyvek és ismeretterjesztő művek általában a következő felosztásban tárgyalják:Világtörténelem vagy egyetemes történelemMagyar történelemA történelem a múlt szisztematikus tanulmányozása. Tudományos tudományágként elemzi és értelmezi a bizonyítékokat, hogy narratívákat(különböző nézőpontú elbeszéléseket) alkosson a megtörténtekről, és megmagyarázza, miért történt, elsősorban az emberi múltra összpontosítva. Egyes teoretikusok a történelmet a társadalomtudományok közé sorolják, míg mások a humán tudományok("művészetek") részének tekintik, vagy hibrid tudományágnak tekintik. Hasonló viták övezik a történelem célját – például azt, hogy a fő célja elméleti-e, az igazság feltárása, vagy gyakorlati, hogy levonja a tanulságokat a múltból. Általánosabb értelemben a történelem kifejezés nem egy tudományos területre vonatkozik, hanem magára a múltra, a múlt időire vagy a múltról szóló egyedi szövegekre.A történelmi kutatások elsődleges(pl. szemtanúk által elmesélt) és másodlagos(a hallott történeteket leíró) forrásokra támaszkodnak a múltbeli események rekonstruálásához és az értelmezések megerősítéséhez. A forráskritika ezen források értékelésére szolgál, felmérve azok hitelességét, tartalmát és megbízhatóságát. A történészek több egyéni forrás szempontjait integrálják, hogy koherens narratívát alakítsanak ki. A különböző irányzatok, mint például a pozitivizmus, az Annales-iskola, a marxizmus és a posztmodern, eltérő módszertani megközelítéssel rendelkeznek.A történelem egy széles tudományág, amely számos ágat felölel. Egyesek meghatározott időszakokra, például az ókori történelemre, míg mások bizonyos földrajzi régiókra, például Afrika történelmére összpontosítanak. A tematikus kategóriák közé tartozik a politikatörténet, a társadalomtörténet és a gazdaságtörténet. A konkrét kutatási módszerekhez és forrásokhoz kapcsolódó ágak közé tartozik a kvantitatív történelem, az összehasonlító történelem és a szóbeli(elbeszélt pl. interjúkban) történelem(oral history).A történelem az ókorban jelent meg, hogy a mítoszokkal átitatott narratívákat, a korai hagyományokat, amelyek Görögországból, Kínából, majd később az iszlám világból származnak. A történetírás az idők során fejlődött, és egyre professzionálisabbá vált, különösen a 19. században, amikor szigorú módszertan és különféle tudományos intézmények jöttek létre. A történelem számos területhez kapcsolódik, beleértve a történetírást, a filozófiát, az oktatást és a politikát. Tágabb értelemben véve a világtörténelem az emberi eseményeken túlmutatva a következőképpen is csoportosítható, aszerint, hogy mely tudományok foglalkoznak vele:A világegyetem története (csillagászat)Földtörténet (földtudomány)Az élővilág története (biológia)Az emberiség története (történettudomány)Mi végre kell nekünk a történelem? (filozófia) (hu)
|
