Rövid komment

Vissza az alapokhoz. Csipkét kötök.

 

Heti HV

Eheti határozott véleményem, hogy ingencsak kontraproduktívnak tartom, hogy a social media (és láttam ezt a Facebooknál és az Instagramnál is, de talán a FB a legrosszabb), hogy folyamatosan tolják az ember arcába az oldalakat és a személyeket, hogy kövesd ezt meg azt, de ahogy rákattintasz a követés gombra, az algoritmus rögtön hátrasorolja őket, és jóval kevesebbet látsz belőlük, mint amikor csak lájkolgattad a posztjaikat (követés nélkül).

Ti is észrevettétek már ezt, vagy csak én érzem így? 

Ösi leletek (zoknibefejezős)

Nem is emlékszem, mióta készül ez a pár zokni...

A fonal megvolt már.... arra sem emlékszem, hogy mióta, de mégcsak arra sem, hogy hol vettem (bár általában még a legtöbb kis, maradék zoknigombóc esetében is szoktam emlékezni... Mindesetre az a többnyire pamut (kevés gyapjúval és akrillal) zoknifonal, amiből legalább egy doboznyit őrizgetek, ez a gombolyag pedig az ágyam melletti polcon volt, hogy felhazsnáljam... hamarosan.

De évekig volt ott. 

És, hát azt is a múlt homálya fedi, hogy végül is mikor kezdtem el, merthogy a "kocsiban, sötétben kötöm" kategóriába esett, ráadásul a szokásosnál kisebb kéthegyű tűkkel kötöttem (arra, viszont emlékszem, hogy a tűket valamelyik Ice Yarn rendeléssel vásároltam, de a méretük nincsen rájuk nyomtatva, talán 2 mm-esek lehetnek, vagy annál is kisebbek).

A félkész zokni abban a kis neszeszerben volt, amiben az ilyen kisebb kötéseket (zoknik, kesztyűk) hurcolom magammal, a kis kiegészítő eszközökel - már, ha egyáltalán van nálam ilyesmi. 

Ha igazán komolyan elgondolkodom a kérdésen, akkor a legvalószínűbb az, hogy akkoriban kezdtem, miután megvettük a lila bakancsomat prágában, és az, úgy négy éve volt (erről a pár bakancsról nem is írtam, ugye? Írjak?)

A zoknit elég gyakran tettem félre más kötés miatt, mert a kocsiban ugye többnyire történelmi harisnyákat kötök 8amikor elég fény van hozzá), és rövidebb / kisebb kevesebb formázással kötött zokniknak jut az éjszakai kötésidő.  (uupsz, ellenőriztem, ezt már párszor elmondtam nektek, legutóbb, amikor az előző modern zoknikat mutattam nektek. 

Mindenesetre augusztus-szeptember-októberben elég sokat autóztunk, és amúgy is kellett várakoznom olyan helyeken, ahova a nagyobb történelmi harisnyákat nem akartam magammal binni, csak éppen gondolkodás nélkül körbe-körbe kötni) így elkészült ez a pár is. 

Heti Mintamustra (Varráshoz)

 

Ezen a héten Paris Top -ot hoztam a Fiber mood-tól.

Átkötős szabása csinos, és a fodor némi romantikát csempész bele. 

A rokokó nyara - ing a lovagló ruhához

Mielőtt bármilyen nagyobb döntést hoztam volna a lovaglóruha ügyében, először azon a részn kezdtem el dolgozni, amiről azt gondoltam, hogy a legkönnyebb lesz. Az ingen. 

Azt hittem egy totál fodros rokokó ingre lesz szükségem, de ilyet még nem készítettem, legalábbis, a hagyományos, férfi-típusút, magamnak, női méretben nem. Volt egy darab szép, hófehér, pamut-len keverék anyagom, és a fodrok kézi beszegésével kezdtem. 

(Fogalmam sincs ez az egy kép miért lóg ki a sorból, és nem tudom a helyére tenni, bocsi.)

Utána a gallért és a mandzsettákat készítettem el.

Utána pedig az inget varrtam meg, de erről nem találok képet, csak arról, amikor később felpróbáltam, és rájöttem, hogy a nyakfodor és a magasan záródó mellény nem feltétlenül a legjobb kombó...

Úgy hagytam, de csak piszkálta az agyamat, és mivel épp befejeztem egy hosszabb darab lencérnából készült csipkét.... 

Arra gondoltam legalább két éve dolgoztam ezzel a csipkével, és mindig azt hajtogatom, hogy engem az a csipke érdekel, amit fel tudok használni ruhá, s ugye itt a tökéletes alkalom, és mégis, milyen menp lenne, a sajt kézzel készített csipkémet varrni az ingemre? 

Így, az utols este, mielőtt elindultunk (rögtön azután, hogy hazaértem a Sziget fesztiválról, ahol fellépőként, történelmi interpretátorként voltam), kibányásztam a készleteimből egy ezeréve (na jó, az tutti, hogy a Covid előtt) vásárolt, szinte géz vékonyságú lenvásznat, kiszabtam a darabokat, és elkezdtem összevarrni az inget.

Thus the last evening, before we left for the event, (just after I got home from performing / doing living history at the world famous Island Festival /Island of Freedom... it had many names since it started), I dug out from my stash a fairly old (probably bought it before Covid) linen, that was thin, almost like some gauze, then cut out and started sewing the shirt

Sikerült annyira összeraknom, hogy a géppel varrott varrások készen voltak, és a belső szegéseket és egyéb részeket be tudtam kézzel fejezni, amit a kocsiban meg a szállodában tettem. Ugyanis Norbi két nappal korábban kitalálta, hogy ő napfogyatkozást akar fotózni, így még annál is egy nappal korábban indultunk el, mint eredetileg terveztük. 

Ez meg én vagyok, ahogy a cérnát elvágom az utolsó gomb felvarrása után.

Az ing a hotelszoba ajtaján lógva... és rajtam...

Mind a két inget elvittem magammal, de ISZONYATOSAN  meleg volt, és eléggé hozzámnőtt az a csipkés mandzsetta, (aminek a későbbiekre nézve következményei is lettek, de ez egy teljesen más történet), így az este kimostam, és csak a csipkéset viseltem. 

UGYANAKKOR, biztos vagyok benne, hogy nem fölöslegesen varrtam, mert előbb-utóbb eljön az a rendezvény, ahol mind a kettőre szükségem lesz, és, ha semmi másra, próbadarabnak jó volt, és most már tudom, mekkorára kell kivágnom a darabokat, ha újabb inge(ke)t akarok.

U.i: Azt kérdezték tőlem, mit csinálok a csipkével, amikor kimosom az inget? Leveszem? 

Nos, nem. Kézzel mosom az inget, óvetosan, és utána óvatosan vasalom, a csipkére pedig spray- keményítőt használok. 

Bogár a fülemben: a rokokokó nyara

Ez az a sorozat, amelyben abból mutatok részleteket, hogyan jár az én ADHD agyam, milyen srófra, hogyan jönnek a gondolatok, egyik a másikból, mi jár a fejemben, hogyan döntök egy szett ruháról, vagy egy darabról, legyen az modern vagy történelmi.

2026 nyarának nagy részét a rokokóval töltöttem. 

Az egyik kedvenc rendezvényünk, ami egyben az ország egyik legnagyobb történelmi rendezvénye is, a Savaria fesztivál Szombathelyen, ahol, mivel a város római alapokon nyugszik, termésetszerűleg, az alap a római történelem, de az évek során egy sokkorszakos történetté fejlődött. 

Van ugye néhány fő attrakció, a Tüzes Játék az első este (aminek a Mare Temporis mutatványos csapata az egyik alapja - nem vagyok mutatványos, így hengehetek velük- a kezdetek óta, a római gladiátor műsorok, és a péntek és szombat esti felvunolások. A csapatunk általában csinál még egy-két műsort, általában vidám történelmi jelenetek, táncokkal tűzdelve, de tavaly például a mutatványosokkal (is) kooperáltunk. 

Többnyire minden évben más korszakkal menyünk, vagy a rendezők kérnek tőlünk egy adott korszakot (valamilyen évfordulóval kapcsolatban), vagy mi ajánlunk valamit, ami éppen érdeklődésünk látókörébe került, amit -általában- elfogadnak. 

Mindezzel együtt az esti, városi felvonuláson, bármit is csinálunk, akármilyen korhűek vagyink, nem tudunk versenyezni a hangos, tüzes steampunk mutatványosokkal (nem feltétlenül a mi csapatunkról van szó), sem a -kicsit sem korhű- led lámpákkal megvilágított szárnyakkal táncoló Isis táncosokkal, sem a huszárok törpe-pónijaival, vagyis... kissé láthatatlannak érezzük magunkat. 

Három éve, amikor a századfordulós fürdőruhákat csináltuk, az első évben vicces volt, mi is élveztük és  akönzönség is vette a lapot, de a második évben... már lejárt lemez volt. Így, tavaly, újra arról beszélgettünk, hogy mit is kellene csinálnunk, mindezt épp egy -feltételezhetően- rokokó(nak szánt) csapat mellett tettük, ahol a pasas bricsesze egy térdig érő melegítőnadrág volt, a nőkön sem megfelelő alsóruha, sem fűző, sem pannier, ha valami, akkor kerek krinolin...

Mi tudtuk, hogy tudunk ennél -sokkal- jobbat is. 

Így ebben az évben az egyik célunk az volt, hogy megmutassuk, milyen az igazi rokokó.Mivel én vagyok a csapatban a 18. századért felelps, nálam fut össze a korszakos tudás nagy része, különösen divat és viseletügyben, ráadásul, a csapaton belül én készítettem eddig a legtöbb 18. századi ruhát. Szinte természetes volt, hogy a sajátoutfitem mellett két csapattársamnak is készítettem ruhát (plusz még egynek kölcsönadtam az egyik régebbi darabomat). 

A következő hetekben mindezt megmutatom nektek, és, hogy ne legyen nagyon unalmas, igyekszem más dolgokkar keverni.

Eredetileg egy ezüstszürke Francaise stílusú ruhát (tudjátok, a "leffentyűs TV lopó"), de aztán hosszas godolkodás után másképp döntöttem. A nappali programunkban egy 18. századi divatbemutatót terveztünk, ahol a 18. századi ruhastílusok széles választékát terveztük bemutatni. Már több francia stílusú ruhát készítettem, még egyet készíteni nem lett volna igazi kihívás, ráadásul tudtam, hogy lesz még legalább egy (épp egy ilyenen dolgoztam az egyik csapattársamnak, Annának is van egy, és tudtam, hogy a csapatvezetőnk, Dóri is ilyet tervez. Napokig pörgettem a Pinterestet, an Instagramot, nézegettem 18. századi portrékat, film-jeleneteket, miköben megpróbáltam kitalálni, mit is akarok csinálni.  Természetesen rendkívöl mutatós valamit akartam, "fancy"-t sok díszítéssel. 

Akkoriban sikerült a kedvenc I Love Textil boltomban lőnöm egy darab gyönyörű, égszínkék taftot, egy darab fehér brokáom? damasztom? már volt, mert egy kontraszt-színű szoknya a francaise alá is kellett volna, pár nappal később egy másikban pedig egy ezüsték és ezüst színű brokátot, amin a vorágok mellett szarvasfejek volt... mondom SZARVASFEJEK.

Onnan aztán nekilendült a vezérhangya ... szarvas - vadászat- lovaglás.... és akkor felgyulladt a fény a fejemben, mint egy tűzijáték. Egy Ridig Habit, azaz lovaglóruha!!!

A 18. századi női lovagló-öltözeteknek több változata is van, a 1780-as-1790-es redingpt, a korábbi 1780-as, de nekem igazán az 1760-1765-ös változat tetszett a legbobban, ezt választottam, mert egyrészt pannier fölött viselik, és semmi sem annyira jellegzetesen 18. századi, mint a széles szoknyás sziluett, ugyanakkor a kabátokat annyira díszíthetem, amennyire csak akarom. 

Ráadásul először azt gondoltam, hogy mivel csak egy 18. századi szoknya és egy kabát kell hozzá, ezek sokkal egyszerűbbek, mint bármelyik korabeli ruha. Norbinak is ezzel a felkiáltásal adtam be az ötletet... aztán rájöttem, mekkorát tévedtem. 

A szokásos alsóruha (ing, fűző, pannier, alsószoknya) mellett, nem elég egy szoknya és egy kabát, hanem egy fodros ing és egy mellény is kell... Uppsz. (A két, barátaimnak igért szetten kívül)- De a én agyam, az én agyam, már csak ilyen, ha egyszer egy ötlet beleköltözik, és beragad, ráadásul kihívás és még határidő is van... 

A szettet egy inggel kezdtem, és -úgy jött ki a lépés, hogy egy inggel fejeztem be, ezeket mutatom meg holnap.

Heti HV

 Az AI/MI képektől kiver a víz.

Ezt (sajnos) sikerült valakinek megmondanom (vagyis tipikus ADHD módon kiböktem az első gondolatot, ami felbukkant a fejemben), aki épp egy - amúgy teljesen jogos álláspontot- próbált egy AI/MI képpel illusztrálni. Válaszul visszatámadott, that mit éreznék, ha az oldalamon mondaná meg, melyik kép tetszik neki és melyik nem... 

1). Jöjjön, tegye azt, főleg, ha AI képet talál, (mások is megteszik, időnként).

2). A képeim talán nem tökéletesek, the VALÓDIAK. Egy valódi ember készítette őket, még csak photoshoppolva sincsenek, és, amikor a fotó témája valamelyik ruhám, hát azokat a ruhákat is emberi kéz készítette. 

3). Sem víz, sem elektromosság nem pocsékolódott egyik sem a képeknél sem a ruháknál. 

4). Az ilető, amúgy csinos és szép. Egyetlen telefonnal sokkal jobb képet készíthetett vvolna, mint az az AI/MI... vacak. 

5). Ez nem az illető testéről, külsejéről, vagy tehetségéről szól, hanem arról, hogy a (generatív) AI egyszerű lopás, és a (generatív) AI használata egyszerű lustaság.

6). Eddig bírtam az oldalát, és a tartalmait (az időnként felbukkanó, AI/MI képek ellenére), de ezentúl nem érdekel.