Kiszsolna
Megjelenés
Ellenőrzött
| Kiszsolna (Jelna, Senndorf) | |
| A templom romjai | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Szászbudak |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szászbudak |
| Irányítószám | 427017 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 32731 |
| Népesség | |
| Népesség | 1071 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 6 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 370 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiszsolna témájú médiaállományokat. | |
Kiszsolna (románul Jelna, németül Senndorf, az erdélyi szász nyelven Sänderf) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Besztercétől 6 km-re, Szászbudak, Felsőszászújfalu, Vinda és Beszterce közt fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1264-ben említik először Zolosim néven.
A települést szász telepesek alapították. A középkorban katolikus lakosság a reformáció idején áttért a lutheránus vallásra.
A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
A szász lakosságot a második világháború után kitelepítették, helyükre román telepesek érkeztek.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1910-ben 602 lakosából 409 német, 132 cigány, 59 román és 2 magyar volt.
2002-ben 746 lakosából 625 fő (83,8%) román, 111 (14,9%) cigány, 6 (0,8%) magyar és 1 fő (0,1%) ukrán volt.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Lutheránus temploma a 15. században épült gótikus stílusban. Érdekessége, hogy a templom oszlopfőit egy - egy kőből kifaragott emberfej zárja. A hívek nélküli templom a második világháborút követő évtizedekben az enyészeté lett. Szentélyében 2016-ban magyar örökségvédők Giotto di Bondone egy elpusztult mozaikjának hű freskómásolatát találták meg. Az összeomlás szélén álló kiszsolnai templomnak és a freskómásolatnak magyar állami támogatással 2016-ban kezdődött el a mentése. [3]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ https://kronikaonline.ro/erdelyi-hirek/befejezodtek-a-tartoszerkezeti-munkalatok-az-ertekes-fresko-restauralasa-kovetkezik-kiszsolnan

