Ugrás a tartalomhoz

Pacific Racing

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pacific
Teljes névPacific Racing
SzékhelyEgyesült Királyság Thetford, Egyesült Királyság
Alapító(k)Keith Wiggins
Jelentős versenyzőkPaul Belmondo
Bertrand Gachot
Giovanni Lavaggi
Jean-Denis Délétraz
Andrea Montermini
MotorokIlmor, Ford
Formula–1-es szereplése
Első versenyBrazília 1994-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1995-ös Formula–1 ausztrál nagydíj
Versenyek száma33
Konstruktőri világbajnoki címek0
Versenyzői világbajnoki címek0
Győzelmek0
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0

A Pacific Racing (későbbi nevein Pacific Grand Prix illetve Pacific Team Lotus) egy volt versenycsapat, amely különféle géposztályokban versenyzett, a Formula–1-ben 1994-ben és 1995-ben voltak jelen, számottevő eredmények nélkül.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy volt szerelő, Keith Wiggins alapította a csapatot 1984-ben azért, hogy az európai Formula Ford bajnokságban indulhassanak. Első versenyzője a norvég Harald Huysman volt, a csapatot a Marlboro szponzorálta. Huysman megnyerte az európai és a benelux bajnokságot is. 1985-ben a már a Reynard által épített autóval versenyző csapat új pilótája Bertrand Gachot lett, aki 1986-ban megnyerte a brit Formula Ford bajnokságot. 1987-ben újabb sikereket arattak, ezúttal JJ Lehto révén, aki megnyerte az európai és a brit címet is. 1988-ban a csapat a brit Formula–3-ba is benevezett Lehtóval, és elsőre nyertek is. Wiggins azonban nem akart leragadni, és a cél az eggyel nagyobb kategória, a Formula–3000 volt. Továbbra is a Reynard építette az autójukat, és a Marlboro szponzorálta őket, de Lehto és csapattársa, Eddie Irvine már nem szerepeltek olyan jól a Formula–3000-ben, ezért mindkét támogatójuk otthagyta őket a DAMS kedvéért. Végül 1991-ben sikerült bajnoki címet szerezniük Christian Fittipaldi révén.

Mivel az összes junior kategóriában bajnoki címet szereztek, Wiggins figyelme a Formula–1 felé fordult. A terv az volt, hogy Pacific Grand Prix néven már az 1993-as idényben ott lesznek a rajtrácson. De az idő is kevés volt, ahogy a házon belüli megfelelő szakember, ezért a régi partnert, a Reynard Racinget kérték fel, hogy építse meg nekik a PR01-es jelzésű autót - a Reynard akkoriban szintén próbálkozott a Formula–1-be lépéssel, sikertelenül, tehát voltak kész tervrajzaik. A gond csak az volt, hogy a korábbi sikeres tervezőgárda, élén Rory Byrne-nal, elhagyta a Reynardot 1991 végén, és a Benetton csapathoz szerződtek, a terveket pedig eladták a Ligier csapatnak. Emiatt mindent a nulláról kellett kezdeni: a Reynard tervezői, akik, hogy megfeleljenek az FIA szabályainak, névleg a Pacific alkalmazottai voltak, a korábbi tervek alapjait felhasználva kezdtek egy új kasztni építésébe, amelyhez költségcsökkentési okokból a Formula–3000-es autók alkatrészeit is felhasználták. Mivel ugyanazokon az alapokon nyugodtak, így jól megfigyelhető volt a három autó: a Benetton B193, a Ligier JS37 és a Pacific PR01 közötti hasonlóság, elsősorban a lapos oldalú, megemelt orr. A csapat nem tudta tartani a határidőt, és a másik két autóval ellentétben nem volt ott a rajtrácson 1993-ban[1].

Végül csak 1994-ben tudtak nevezni, ami kész katasztrófa volt. Két pilótájuk Paul Belmondo és a kisebb kategóriákban már korábban velük versenyző (és a csapatban résztulajdonos) Bertrand Gachot volt, Oliver Gavin pedig a tesztpilóta. Az 1993-as szezonra tervezett, tehát akkorra már elavult autón csak minimális változtatásokat eszközöltek, hogy javítsanak az aerodinamikán, a meghajtásért pedig az Ilmor gyenge és megbízhatatlan motorja felelt. Nemcsak hogy pontokat nem szereztek, egyetlen versenyt sem tudtak befejezni, a francia nagydíjtól kezdve pedig már kvalifikálni sem tudtak. Az egyedüli emlékezetes momentumuk az évben a szponzorválasztás volt: megállapodtak ugyanis a Black Death cigarettamárkával, azonban pont a tragikus imolai hétvége során, így a morbid áthallások miatt az üzletet sosem ütötték nyélbe. Helyette az Ursus nevű izlandi vodkamárka lett a szponzoruk[2].

1995-ben mindenképp szerettek volna előrelépni. Ennek jegyében először is a Team Lotus megszűnése után megszerezték a névjogokat, és Pacific Team Lotus néven versenyeztek - ez azonban a néven kívül ténylegesen semmit nem jelentett, semmi közük nem volt a legendás csapathoz[3]. Az Ilmor motorjai helyett Ford-motorokat szereztek és néhány új szponzort, ráadásul a mezőny létszámának csökkenése miatt már garantált volt, hogy minden futamon ott lehetnek. Nem volt jó jel azonban, hogy az új autó, a Pacific PR02 bemutatójakor Keith Wiggins közel fél órán keresztül próbált kinyitni egy üveg pezsgőt. Belmondo helyére Andrea Montermini érkezett, és szezon közben Gachot is távozott, és fizetős versenyzők érkeztek Giovanni Lavaggi és Jean-Denis Délétraz személyében. Gachot az idény végén mégis visszatért, miután a fizetős pilóták pénze elfogyott, a helyükre kiszemelt új versenyzők pedig nem kaptak szuperlicenszet. A csapat valamelyest előrelépett, de még mindig reménytelenül lassúak voltak, legjobb eredményük két nyolcadik helyezés lett, több kör hátrányban.

Az 1995-ös év végén, habár már voltak tervek a Yamaha-motorral szerelt Pacific PR03 megépítésére, inkább kiszálltak a királykategóriából, és visszatértek a Formula–3000-be. Itt azonban korábbi sikereiket már nem tudták megismételni, és 1998 végén meg is szűntek. Wiggins a Lolához igazolt, és segítségével Champ Car bajnokok lettek. 2000-ben felvásárolta a Bettenhauser Motorsports csapatot és átnevezte HVM Racingre. 2006-tól 2008-ig egy rövid ideig Paul Stoddart is tulajdonosa volt a csapatnak, ekkor Minardi Team USA néven versenyeztek, majd 2012-ben végleg megszűnt.

Összesített eredmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Bajnokság Autó # Pilóták Versenyek Győzelmek Pole Leggyorsabb kör Pontok Egyéni bajnokság Csapatbajnokság
1984 Benelux Formula Ford 1600[4] NOR Harald Huysman 1.
Európai Formula Ford 1600 NOR Harald Huysman 1.
1985 Brit Formula Ford 1600[4] Reynard BEL Bertrand Gachot
1986 Brit Formula Ford 2000[4] Reynard BEL Bertrand Gachot 1.
1987 Brit Formula Ford 2000[5] FIN JJ Lehto 1.
Európai Formula Ford[5] FIN JJ Lehto 1.
1988 Brit Formula–3[5][6][7] Reynard 883 8 FIN JJ Lehto 18 8 6 11 113 1. -
10 USA Evan Demoulas 8 0 0 0 0 NR
UK John Alcorn 21* 7.
Makaói Nagydíj[8] 2 FIN JJ Lehto 1 0 0 0 - KI -
1989 Formula–3000 Reynard 89D 24 UK Eddie Irvine 10 0 0 0 11 9. 7.
25 FIN JJ Lehto 9 0 0 0 6 13.
UK Allan McNish 1 0 0 0 0 NR
1990 Formula–3000 Lola T90/50 24 CAN Stéphane Proulx 11 0 0 1 0 NR NR
25 BRA Marco Greco 2 0 0 0 0 NR
Kanada Claude Bourbonnais 2 0 0 0 0 NR
1991 Formula–3000 Reynard 91D 29 ITA Antonio Tamburini 10 1 0 1 22 4. 1st
30 BRA Christian Fittipaldi 10 2 4 1 47 1.
1992 Formula–3000 Reynard 92D 1 FRA Laurent Aïello 10 0 0 0 3 13. 4.
2 ESP Jordi Gené 10 1 1 0 21 5.
1993 Formula–3000 Reynard 93D 8 UK David Coulthard 9 1 0 2 25 3. 4.
9 GER Michael Bartels 7 0 0 0 4 11.
UK Phil Andrews 2 0 0 0 0 NR
1994 Formula–1 Pacific PR01 33 Franciaország Paul Belmondo 16 0 0 0 0 NR NR
34 Franciaország Bertrand Gachot 16 0 0 0 0 NR
1995 Formula–1 Pacific PR02 16 Franciaország Bertrand Gachot 11 0 0 0 0 NR NR
ITA Giovanni Lavaggi 4 0 0 0 0 NR
SUI Jean-Denis Délétraz 2 0 0 0 0 NR
17 ITA Andrea Montermini 16 0 0 0 0 NR
1996 Formula–3000 Lola T96/50 28 Franciaország Patrick Lemarié 16 0 0 0 2 13. 7.
29 BRA Cristiano da Matta 16 0 0 0 7 8.
1997 Formula–3000 Lola T96/50 14 AUT Oliver Tichy 8 0 0 0 14* 7. 9.
15 ESP Marc Gené 2 0 0 1 0 NR
Intl. Sports Racing Series BRM P301 14 AUT Franz Konrad

GBR Richard Dean

DEU Wido Rössler

 1 0 0 0 0 NR NR
Le Mans-i 24 órás verseny 14 CHI Eliseo Salazar

FIN Harri Toivonen

ESP Jesús Pareja

 1 0 0 0 - - -
1998 Intl. Sports Racing Series BRM P301 14 GBR Tim Sugden

RSA Grant Orbell

GBR William Hewland

 2 0 0 0 0 NR NR

* Más csapatok által szerzett pontokat is beszámítva.

Formula–1-es eredmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Év Kasztni Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Pontok Helyezés
1994 PR01 Ilmor 2175A 3,5L V10 G BRA PAC SMR MON ESP CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR JPN AUS 0 NR
Franciaország Paul Belmondo NK NK NK KI KI NK NK NK NK NK NK NK NK NK NK NK
Franciaország Bertrand Gachot KI NK KI KI KI KI NK NK NK NK NK NK NK NK NK NK
1995 PR02 Ford EDC 3L V8 BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR GER HUN BEL ITA POR EUR PAC JPN AUS 0 NR
Franciaország Bertrand Gachot KI KI KI KI KI KI KI 12 KI KI 8
ITA Giovanni Lavaggi KI KI KI KI
SUI Jean-Denis Délétraz KI 15
ITA Andrea Montermini 9 KI KI NI KIZ KI NR KI 8 12 KI NI KI KI KI KI KI
Források:[9][10]

Forráshivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "January & February 1993 Information". www.teamdan.com. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 10.
  2. ↑ admin (2018. június 6.). "Reynard and the Benetton B194 and Pacific PR01 - UnracedF1.com". UnracedF1.com (holland nyelven). 2025. augusztus 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2026. június 10.
  3. ↑ "Latest Formula 1 Breaking News - Grandprix.com". www.grandprix.com. Hozzáférés: 2026. június 10.
  4. 1 2 3 "Constructors: Pacific Grand Prix". GrandPrix.com. Hozzáférés: 2008. január 3.
  5. 1 2 3 "Jyrki Järvilehto career statistics". Driver Database. Hozzáférés: 2008. január 1.
  6. ↑ "Evan Demoulas career statistics". Driver Database. Hozzáférés: 2008. január 1.
  7. ↑ Pitkänen, Seppo. "F3 British Championships 1988 (GB)". Driver Database. 2001. február 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. január 1.
  8. ↑ "1988 Macau Grand Prix" (PDF). Formel3Guide.com. 2016. március 3. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. január 8.
  9. ↑ "Pacific Results". Motorsport Stats. Hozzáférés: 2025. február 13.
  10. ↑ "Automobiles Gonfaronaise Sportive". Motor Sport. Hozzáférés: 2025. február 13.
Commons:Category:Larrousse
A Wikimédia Commons tartalmaz Pacific Racing témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pacific_Racing&oldid=29085881”