SALT–1
| SALT–1 | |
| Nixon és Brezsnyev a megállapodás aláírása közben | |
| Típusa | nemzetközi fegyverzetkorlátozási egyezmény |
| Aláírás dátuma | 1972. május 26. |
| Aláírás helye | Moszkva |
| Aláírók | |
| Életbelépés | 1972. október 3. |
Strategic Arms Limitation Talks (magyarul: tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról), rövidítve SALT az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között létrejött nemzetközi fegyverzetkorlátozási egyezmény.
A szerződés megkötése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szerződést 1972. május 26-án, Moszkvában írta alá Richard Nixon és Leonyid Brezsnyev, hatályba 1972. október 3-án lépett, határidő nélküli érvényességgel.[1]
A szerződés tartalma
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szerződésben a felek vállalták, hogy egyikük sem telepít rakétaelhárító rakéta rendszert (ABM), kivéve egyet-egyet a saját fővárosa és a saját interkontinentális ballisztikus rakétái indítóállásainak 150 kilométeres sugarú körzetében, legfeljebb 100–100 indítóállással és ugyanennyi rakétaelhárító rakétával, korlátozott számú és hatósugarú radarokkal. Ugyancsak vállalták a felek, hogy az ABM-kísérleti telepeiken maximum 15–15 indítóállást tartanak fenn. Vállalták, hogy egyikük sem fejleszt ki tengeri, mozgó szárazföldi, világűrbeli vagy légi támaszponttal rendelkező ABM-rendszereket, sem olyan ABM-indítóállásokat, melyekről egynél több rakéta indítható, vagy gyorsan újratölthető.[1][2]
| Nukleárisfegyver-korlátozási szerződések a hidegháborúban és azt követően |
|---|
|
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Korszakhatárt jelentett a SALT I. aláírása - Honvédelem". 2018. május 26. Hozzáférés: 2026. május 7.
- ↑ Tömösváry, Zsigmond (2025). Az európai rakétavédelmi rendszer – két nézőpontból. Budapest: Ludovika Egyetemi Kiadó. 119-120. o. doi:https://doi.org/10.36250/01291/07.
{{cite book}}: Check|doi=value (súgó); External link in(súgó)|doi=