Szokuon
| kana godzsúon | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A szokuon (促音; Hepburn: sokuon) japán írásjel, melyet a hiraganában a っ, a katakanában a ッ írásjeggyel jelölnek. További nevei még csiiszai cu (小さいつ) vagy csiiszana cu (小さなつ), azaz „kis cu”, mivel a cu kana írásjegyeket használják, kisebb változatban.[1] Írása és vonássorrendje is megegyezik a cu kanáéval, csak a mérete kisebb. A szokuon fő feladata a kettőzött mássalhangzók jelölése.[1]
Használata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szokuont leginkább arra használják, hogy a kettőzött mássalhangzókat jelöljék vele. A mássalhangzó-kettőzésnek a japán nyelvben jelentésmegkülönböztető szerepe is van.[1] A szokuon az utána követő kana első mássalhangzóját kettőzi meg, ez alól a kivétel a cs.
Példák:
- Pocky: japán édesség, melyet katakanával így írnak le: ポッキー
- ポ po
- ッ (szokuon)
- キ ki
- ー (csóonpu)
- Hepburn-átírással pokkī, magyaros átírással pokkii; a szokuon itt a ki szótag mássalhangzóját kettőzi meg.
- 待って (matte), a 待つ (macu, „várni”) ige te alakja:
- 待 ma (kandzsi)
- っ (szokuon)
- て te
- A latin betűs átírásban (matte), a szokuon az első t-betűt jelöli.
- こっち (kotcsi, „itt”):
- こ ko
- っ (szokuon)
- ち csi
- Bár a szokuont megelőző szótag cs betűvel kezdődik az átírásban, a szokuon itt t-t fog jelölni, mert az átírás a [t͡ɕ] hangot (zöngétlen fogmeder-szájpadlás zár-réshang) jelöli, így a szokuon valójában a [t] hangot kettőzi meg.
A szokuont nem használják szó elején, magánhangzók előtt, illetve olyan kanák előtt, amelyek n, m, r, v vagy j mássalhangzókkal kezdődnek (ahol szükség van betűkettőzésre, például kölcsönzött idegen szavaknál, ott a ン, ム, ル, ウ és イ kanákat használják). Általában zöngés mássalhangzók (g, z, d, b) és h előtt sem használatos, kivéve átvett szavaknál, torzított beszéd jelölésekor vagy egyes dialektusokban.
Hirtelen megszakított (például dühös vagy meglepett) beszéd esetén a szokuont használják mondat végén glottális stop (IPA [ʔ] jelölésére.[2]
A nemzetközi fonetikai ábécében a szokuont vagy kettősponttal, vagy megkettőzött mássalhangzóval jelölik:
- kite (来て, „jön”) – /kite/
- kitte (切手, „postabélyeg”) – /kitːe/ vagy /kitte/
- aszari (あさり, „kagyló”) – /asaɾi/
- asszari (あっさり, „könnyen”) – /asːaɾi/ vagy /assaɾi/
A szokuon egy morát jelöl, így például a Nippon (Japán) szó bár két szótagból áll, négy morát jelöl: ni-p-po-n.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 Shigeto Kawahara. "The phonetics of obstruent geminates, sokuon" (PDF). Semantic Scholar. 2019. július 18. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. június 28.
- ↑ "What is that small tsu at the end of a sentence?". sljfaq.org. Hozzáférés: 2019. június 28.
- ↑ Nick Miller, Anja Lowit (2014). Motor Speech Disorders: A Cross-Language Perspective. Multilingual Matters. 223. o. ISBN 9781783092321.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Fujihiko Kaneda, Rika Samidori (1989). Easy hiragana: first steps to reading and writing basic Japanese. Passport Books. 74−78. o.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sokuon című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
