Bifenil
| Bifenil | |
 szerkezeti képlet | |
 a csavart konformációt bemutató kalottamodell | |
| IUPAC-név | bifenil |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 92-52-4 |
| PubChem | 7095 |
| ChemSpider | 6828 |
| EINECS-szám | 202-163-5 |
| KEGG | C06588 |
| ChEBI | 17097 |
| RTECS szám | DU8050000 |
| SMILES | c1ccc(cc1)c2ccccc2 |
| InChI | 1/C12H10/c1-3-7-11(8-4-1)12-9-5-2-6-10-12/h1-10H |
| InChIKey | ZUOUZKKEUPVFJK-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 1634058 |
| Gmelin | 3808 |
| UNII | 2L9GJK6MGN |
| ChEMBL | 14092 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C12H10 |
| Moláris tömeg | 154,21 g/mol |
| Megjelenés | színtelen kristályok |
| Sűrűség | 1,04 g/cm³[1] |
| Olvadáspont | 69,2 °C |
| Forráspont | 255 °C |
| Oldhatóság (vízben) | 4,45 mg/l[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Irritáló (Xi) Környezetre káros (N) |
| EU Index | 601-042-00-8 |
| NFPA 704 |  1
1
0
|
| R mondatok | R36/37/38 R50/53 |
| S mondatok | (S2) S23 S60 S61 |
| LD50 | 2140 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A bifenil (E230) (más néven difenil, fenil-benzol, 1,1′-bifenil vagy lemonin) színtelen vagy halványsárga kristályokat alkotó izolált gyűrűs aromás szénhidrogén. A PCB (poliklórozott bifenil) alapja, melyet régebben főleg szigetelőként és hűtőközegként pl: (nagy teljesítményű villamos kondenzátorokhoz, nagyfeszültségű transzformátorokhoz) alkalmaztak. Számos más anyagot is készítenek belőle, mint például rovarölőszereket, optikai fehérítőket és műanyagokat.
Tulajdonságai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bifenil a természetben a kőszénkátrányban, a kőolajban és a földgázban egyaránt megtalálható, ezekből desztilláció során nyerhető ki. Vízben nem, viszont számos szerves oldószerben oldható. A bifenil molekula két darab benzolgyűrűből áll, kémiailag nem túl reagens. Lobbanáspontja 113 °C, öngyulladása pedig 540 °C-on következik be.
Biológiai hatások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bifenil megakadályozza a penészgombák növekedését, ezért az élelmiszeriparban tartósítószerként alkalmazzák (E-száma E230, általában az E231-gyel, az E232-vel és az E233-mal kombinálva szokták használni), elsősorban citrusfélék szállítása során.
Közepesen mérgező, de biológiailag lebontható nem mérgező összetevőkre. Néhány baktérium képes az aromás benzolgyűrűbe oxigénmolekulákat építeni. Bebizonyították, hogy ezek a baktériumok a környezetre igen ártalmas PCB-t (poliklórozott bifenilt) is le tudják bontani.[2]
Lásd a repülőgép-katasztrófákat: tűz esetén a belélegzett elbomló égéstermék szinte azonnali halált okoz.
Bifenil származékok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bifenilt-származékokat egyes gyógyszerekben is használják, de fő felhasználási területük az elektronika, ahol a cianobifenileket a folyadékkristályos kijelzőkben (LCD) használnak nagy mennyiségben.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 A bifenil vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 29. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Biphenyl degradation - Streptomyces coelicolor, at GenomeNet Database
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Biphenyl (1,1- Biphenyl). Wiley/VCH, Weinh. (1991), ISBN 3-527-28277-7
- National Pollutant Inventory - Biphenyl
