Lotus 18

Lotus 18 Lotus 18/21
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1 Formula–2 Formula Junior
Gyártó	Team Lotus
Tervező	Colin Chapman
Előző	Lotus 16
Következő	Lotus 21
Műszaki adatok
Vázszerkezet	csővázas acélszerkezet
Motor	Coventry Climax FPF 1,5L/2,5L négyhengeres
Váltó	Lotus 5 sbeeséges manuális
Gumik	Dunlop
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Team Lotus Rob Walker Racing Team UDT-Laystall Racing Team Equipe Nationale Belge
Pilóták	Innes Ireland Stirling Moss Jim Clark Alan Stacey John Surtees Trevor Taylor
Első verseny	1960-as Formula–1 argentin nagydíj
Utolsó verseny	1965-ös Formula–1 dél-afrikai nagydíj
Futott versenyek	23
Győzelmek	4
Dobogós helyezések	9
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Lotus 18 egy Formula–1-es versenyautó, amit Colin Chapman tervezett, és csapata, a Team Lotus mellett más kisebb csapatok is használtak az 1960-as Formula–1 világbajnokságtól kezdődően egészen 1965-ig, de felbukkant a Formula–2-ben és a Formula Junior versenyszériában is.

Története

Ez volt a Lotus által épített első középmotoros autó, ami jobban is sikerült, mint Chapman korábbi, frontmotoros konstrukciói. Három géposztályban is használták, sőt a később bemutatkozó Lotus 21 alapján is átépítették némelyiket, egy különleges, Lotus 18/21 nevű hibridet alkotva ezzel.

Akárcsak Chapman korábbi autói, ez is rendkívül könnyű és egyszerű kialakítású volt. A kasztni egy masszív csővázas acélkeret volt, ezt építették körbe könnyűszerkezetű fémlemezekkel, ami a csekélyebb tömeg ellenére masszív lett. Eredetileg a Coventry Climax 2,5 literes motorjának korábbi változatát építették be, amely időközben szintén kapott fejlesztéseket. Ezt a motort aztán le kellett cserélniük egy másfél literes változatra, amikor a Formula–1-ben 1961-ben új szabályokat vezettek be. A Formula Junior változat pedig eleve egy 1 literes Cosworth vagy Downton motort kapott.

A súlycsökkentésben élen járt még a szekvenciális manuális váltó, amit a Lotus épített, különféle technológiák tanulmányozását követően. Ez egy forradalmi újdonság volt a sportágban, és csak kevesen kísérleteztek vele. Eredetileg lényegében egy motorkerékpár váltójának megnagyobbított változata volt, de rengeteg műszaki probléma volt vele, ezért "Queerbox" néven is gúnyolták. Csak amikor a csapathoz érkezett Keith Duckworth tervező, végezték el azokat a módosításokat, amelynek köszönhetően jelentősen nőtt az üzemkészség. A Formula Juniorban a Renault váltóműveit építették be.

A karcsú kasztni eredménye volt az is, hogy a pilóták nem ültek benne, hanem enyhén fektetett pozícióban helyezkedtek el benne, ami megint egy olyan újítás volt, amely a későbbiek során általánossá vált a sportágban. A speciálisan kialakított felfüggesztésnek köszönhetően az autó jól kezelhető volt a kanyarokban is, így gyorsabb tudott lenni bárki másnál. Alapjain Lotus 19 néven kétüléses sportautó is épült.

Ezzel az autóval aratta a Lotus története első győzelmét, Innes Ireland révén, a bajnokságba bele nem számító Glover Trophy-n. Mindössze néhány hetet kellett várni a nagydíjgyőzelemre is, amit Rob Walker ért el, igaz, egy kölcsönzött autóval, magánindulóként. Stirling Moss Monacóban diadalmaskodott vele 1960-ban, majd megnyerte az amerikai nagydíjat is, és végül a Lotus konstruktőri második lett. Moss a következő évi monacói versenyt is megnyerte, majd a Nürburgringen is diadalmaskodott, változó időjárási körülmények között. 1960-ban ezt az autót vezethette először a legendás Jim Clark.

Egy bizarr baleset is kapcsolódik az autóhoz: Alan Stacey fejének az 1960-as belga nagydíjon nekirepült egy madár, emiatt elvesztette az uralmát a jármű felett, a korlátnak ütközött és életét vesztette. Ugyanezen a futamon Stirling Moss is összetörte az autóját, kettős lábtörést szenvedett el, ami miatt hónapokig nem versenyezhetett.

Eredmények

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	Pontok	Helyezés
1960	Team Lotus	Coventry Climax	D		ARG	MON	500	NED	BEL	FRA	GBR	POR	ITA	USA	34	2.
				Innes Ireland	6	9		2	KI	7	3	6		2
				Alan Stacey		KI		KI	KI
				John Surtees		KI					2	KI		KI
				Jim Clark				KI	5	5	16	3		16
				Ron Flockhart						6
	Rob Walker Racing Team			Stirling Moss		1		4	NI			KIZ		1
	Taylor-Crawley Racing Team			Mike Taylor					NI
	Jim Hall			Jim Hall										7
1961	Team Lotus	Coventry Climax	D		MON	NED	BEL	FRA	GBR	GER	ITA	USA			32*	2.
				Innes Ireland							KI
				Trevor Taylor		13
	Rob Walker Racing Team			Stirling Moss	1	4	8	KI	KI	1		KI
	UDT-Laystall Racing Team			Cliff Allison	8		NI
				Henry Taylor	NK			10	KI		11
				Juan Manuel Bordeu				NI
				Masten Gregory							KI	KI
				Olivier Gendebien								11
				Lucien Bianchi				KI	KI
	Equipe Nationale Belge						KI
				Willy Mairesse			KI
	Scuderia Colonia			Michael May	KI			11		NI
				Wolfgang Seidel				NI		17	KI	KI
	Camoradi International			Ian Burgess		NI	NI	14	14
	Tony Marsh			Tony Marsh			NK		KI	15
	Tim Parnell			Tim Parnell					KI		10
	Gerry Ashmore			Gerry Ashmore					KI	16	KI
	Louise Bryden-Brown			Tony Maggs					13	11
	J Frank Harrison			Lloyd Ruby								KI
	Jim Hall			Jim Hall								KI
	J Wheeler Autosport			Peter Ryan								9
	Prince Gaetano Starrabba	Maserati		Gaetano Starrabba							KI				0	-
1962	UDT-Laystall Racing Team	Coventry Climax	D		NED	MON	BEL	FRA	GBR	GER	ITA	USA	RSA		36*	2.
				Masten Gregory	KI
	Scuderia SSS Republica di Venezia			Nino Vaccarella		NK
	Emeryson Cars			John Campbell-Jones			11
	Equipe Nationale Belge			Lucien Bianchi			9			16
	Ecurie Excelsior			Jay Chamberlain					15	NK	NK
	Gerry Ashmore			Gerry Ashmore							NK
	Scuderia Jolly Club			Ernesto Prinoth							NK
	John Dalton			Tony Shelly					KI	NK
		BRM									NK				1*	8.
1963	Tim Parnell	Coventry Climax	D		MON	BEL	NED	FRA	GBR	GER	ITA	USA	MEX	RSA	54*	1.
				Tim Parnell						NK
				André Pilette						NK
	André Pilette										NK
	Kurt Kuhnke	Borgward		Kurt Kuhnke						NK					0	-
1965	Clive Puzey Motors	Coventry Climax	D		RSA	MON	BEL	FRA	GBR	NED	GER	ITA	USA	MEX	54*	1.
				Clive Puzey	NPK

* Pontokat szereztek más Lotus-modellekkel is.