Ugrás a tartalomhoz

Lotus 63

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lotus 63
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóTeam Lotus
TervezőColin Chapman
Maurice Phillipe
ElőzőLotus 49
KövetkezőLotus 72
Műszaki adatok
Vázszerkezetalumínium monocoque
MotorFord-Cosworth DFV 3L V8 szívó
VáltóHewland 5 sebességes manuális
Tömeg600 kg
ÜzemanyagShell
GumikFirestone
Versenyeredmények
Csapat(ok)Gold Leaf Team Lotus
Ecurie Bonnier
PilótákEgyesült Királyság John Miles
Egyesült Államok Mario Andretti
Svédország Jo Bonnier
Első versenyFranciaország 1969-es Formula–1 francia nagydíj
Utolsó versenyMexikó 1969-es Formula–1 mexikói nagydíj
Futott versenyek7
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

A Lotus 63 egy kísérleti Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett, Colin Chapman és Maurice Phillipe tervei alapján. Az autó különlegessége az összkerékhajtás volt.

Chapman elképzelése az volt, hogy az 1966-ban megjelent 3 literes motorok teljesítményét a legjobban akkor lehet kihasználni, ha valamennyi kerék hajtott. Az autó a Lotus 56-hoz hasonlóan így került megépítésre. Valójában ez nem volt akkora újdonság, ugyanis a Ferguson P99-es autó már 1961-ben megjelent, és például Oulton Parkban győzni is tudott, de az azóta eltelt években kevés fejlesztés zajlott ezen a területen.

Utóbb be is bizonyosodott, hogy a Formula–1-ben az összkerékhajtás nem egy sikeres technika. Egyedül a Matra MS84-es versenyautó tudott vele pontot szerezni, egyetlen másik csapatnak sem sikerült, ahogy a Lotusnak sem[1]. A 63-as modell a Lotus 49 továbbfejlesztésével jött létre, viszont megkapta az 56-osra jellemző ék alakú kasztnit és a szárnyakat is, amelyek majd a Lotus 72-re lesznek jellemzőek.

Az autó fejlesztését John Miles-ra bízták, a csapat harmadik pilótájára, míg Graham Hill és Jochen Rindt maradtak a 49-es modellnél. Az autót nehéz volt vezetni és beállítani, amellett a bonyolult hajtáslánccal sok probléma volt[2]. Hill és Rindt is csak egyszer vezették azt, és lesújtó véleménnyel voltak róla, ezért többé nem is vezették. Rindt második lett vele a bajnoki küzdelmekbe bele nem számító Oulton Parkban. Pilótái keresetlen véleménye feldühítette Chapmant, ugyanis ő a technikában egy újabb forradalmi előrelépést látott[3].

Kísérletképpen bevetették az autót az 1969-es brit nagydíjon. Miközben Rindt negyedik lett a régi autóval, Miles csak a tizedik helyen végzett, amivel igazolta az autó versenyképtelenségét. Pár sikertelen próbálkozást követően végül visszaléptették azt.

Chapman a Lotus 56B-vel próbálkozott még az összkerékhajtást bevezetni két évvel később, a kasztni pedig a 72-es alapját szolgálta. Legközelebb a Lotus 88-as modellel futott bele újra a csapat abba, hogy egy forradalmi újdonságként kipróbált technikát fejlesztenek, de ahelyett egy másik, hagyományosabb modellre kell áttérniük[4].

(félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)

Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Pontok Helyezés
1969 Gold Leaf Team Lotus Ford Cosworth DFV F RSA ESP MON NED FRA GBR GER ITA CAN USA MEX 42
Graham Hill VL VL
John Miles KI 10 KI KI KI
Mario Andretti KI KI
Jochen Rindt VL
Ecurie Bonnier Jo Bonnier KI

Minden pontot a Lotus 49-essel szereztek.

Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4
1969 Gold Leaf Team Lotus Ford Cosworth DFV F ROC INT MAD OUL
Jochen Rindt 2
  1. "1969 Lotus 63 Cosworth - Images, Specifications and Information". Ultimatecarpage.com. Hozzáférés: 2026. február 12.
  2. "Lotus Type 63: The Four wheel drive: Four Square | Colin Chapman Archive and Resource" (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2026. február 12.
  3. "8W - Who - Graham Hill". 8w.forix.com. Hozzáférés: 2026. február 12.
  4. "GRANDPRIX247 | R.I.P. John Miles 1943 – 2018". GRANDPRIX247 (angol nyelven). 2018. április 11. Hozzáférés: 2026. február 12.