Mravince
| Mravince | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Solin |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21209 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1717 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 136 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 31′ 55″, k. h. 16° 31′ 05″43.532000°N 16.518000°EKoordináták: é. sz. 43° 31′ 55″, k. h. 16° 31′ 05″43.532000°N 16.518000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mravince témájú médiaállományokat. | |
Mravince település Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Solinhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Split központjától 6 km-re keletre, Solin központjától 2 km-re délkeletre, a Mosor-hegység délkeleti lejtőin, az 1-es számú főút mentén fekszik. Splittel a 32-es számú menetrendszerű autóbuszjárat köti össze.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mravince közelében az első települést a 7. században betelepülő horvátok ősei hozták létre. A Glavičina nevű településrészen 1937-ben bukkantak rá az első kora középkori sírokra. A rákövetkező két évben összesen 130, a 9. és 10. századból származó sírt tártak fel, így a glavičinai a kor egyik legnagyobb ószláv temetőjének bizonyult. A következő időszakban a környékbeli településeken még további óhorvát sírokat is találtak. A feltárások során több mint száz sírmelléklet (köztük fülbevalók, gyűrűk, kések, orsók, ékszerek stb.) is előkerült. A leletek számos értékes információval szolgáltak az itt élt emberek mindennapi életéről, egyúttal kétségtelenné tették, hogy a közelben jelentős település volt. A mravincei temetőt a szakemberek a középkori „Pot Clico” néven említett településsel, a későbbi Kučinével hozták összefüggésbe, amely a török-velencei háborúk során pusztult el.[2] Mravince települést csak 1681-ben Geronimo Cornera kormányzó egyik oklevelében említik először, amikor a török megszállás alól felszabadított területre a dalmát Zagora vidékéről főként katolikus horvátokat telepítettek ide. Nevét a ma oregánóként is ismert szurokfűről (horvátul: mravinac) kapta, mely bőségesen termett a környékén. A bencés történész Zelić Bućan „Od Kuka do Mravinaca” című művében a település nevét egy közeli feltűnő sziklás magaslat középkori nevéből származtatja, mely mai Sutikva nevét egykori Szent Tekla templomáról kapta. Ezt a templomot még a török pusztította el, mára nyoma sem maradt.[3]] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A település mellett építették fel mravinceiek 1873-ban új plébániatemplomukat, melyet régi templomukról Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek. Külön fejezetet nyitott a település történetében a közelben a 19. század második felében fejlődésnek indult cementipar, melynek főként Mravince és Klissza területén volt földekre szüksége az üzemek építésére. Az igény kedvező fogadtatásra talált a helyi hatóságok körében, hiszen munkát és új kereseti lehetőséget jelentett. Jelentőségét növelte, hogy a filoxérajárvány kipusztította a Split környékének szőlőültetvényeit, mely addig sokaknak az egyetlen megélhetést nyújtotta. Az első üzem azonban a hosszas pártcsatározások és kicsinyes érdekek miatt hátráltatva csak 1910-ben kezdhette meg működését. A falunak 1857-ben 197, 1910-ben 504 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 1628 fő volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 | 2021 |
| 197 | 255 | 270 | 308 | 407 | 504 | 529 | 734 | 740 | 784 | 827 | 945 | 936 | 1.117 | 1.255 | 1.628 | 1.717 |
1991 Népszámlálás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Mravince[6] |
|---|
| 1991 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Gyógyító boldogasszony (Gospa od Zdravlja) tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1873-ban épült. Búcsúünnepét a település tradícióinak megfelelően Keresztelő Szent János ünnepén, június 24-én tartják.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Solin város hivatalos oldala (horvátul)
- Solin város információs portálja Archiválva 2016. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A település történetéről (horvátul)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Solin város információs portálja Archiválva 2016. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben hozzáférés: 2016. március 20. (horvátul)
- ↑ A település történetéről hozzáférés: 2016. március 20. (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. március 20.
- ↑ Könyv: "Narodnosni i vjerski sastav stanovništva Hrvatske, 1880-1991: po naseljima", autor: Jakov Gelo, izdavač: Zagreb, Državni zavod za statistiku, 1998., ISBN 953-6667-07-X, ISBN 978-953-6667-07-9;
