Sušci
| Sušci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Dicmo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21232 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 90 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 368 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 38′ 32″, k. h. 16° 33′ 52″43.642107°N 16.564485°EKoordináták: é. sz. 43° 38′ 32″, k. h. 16° 33′ 52″43.642107°N 16.564485°E | |
 | |
Sušci falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Dicmo községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Splittől légvonalban 17, közúton 26 km-re északkeletre, Sinjtől 13 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re nyugatra, a dalmát Zagora területén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főúttól nyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település neve a pravoszláv vallású Šušak család nevéből származik, amely a 18. század elején telepedett le itt. A moreiai háború után az 1699-es karlócai béke a területet a Velencei Köztársaságnak adta, mely néhány évvel korábban már elfoglalta azt. A háború után egy csekély népesség kivételével az egész terület pusztasággá vált. A 18. század elején a hercegovinai duvnoi mező vidékéről új lakosságot telepítettek be. 1700 körül néhány szerb pravoszláv család is érkezett ide, akiknek az utódai a mai napig is itt élnek és a lakosságnak jelentős részét teszik ki. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 432, 1910-ben 733 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része lett, de lakói a partizánok oldalán harcoltak. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 47 százaléka horvát, 44 százaléka szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 122 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 432 | 546 | 511 | 555 | 628 | 733 | 680 | 764 | 564 | 597 | 560 | 411 | 292 | 224 | 143 | 122 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Legszentebb Istenanya mennybevétele tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[4] 1784-ben épült. Egyhajós épület, félköríves apszissal, megfelelően (nyugatról-keletre) tájolva. A főhomlokzaton a bejárati ajtó felett egy emléktábla látható cirill betűs felirattal, amely a templom 1839-es restaurálását említi. Felette egy egyszerű kör alakú rozetta, az oromzaton pedig háromrészes harangdúc található. A hajó sík, festett mennyezete az Atya Istent, evangélistákat és szeráfokat ábrázolja. A bejárat felett fakórus áll, a hajót pedig a szentélytől egy fából készült ikonosztázis választja el, melynek ikonjai a 20. századból származnak.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. május 24.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4876.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Dicmo község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja Archiválva 2016. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
